Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

[6] Lásd részletesebben: G. Havas Katalin: Az azonosság törvénye a hagyományos és a modern formális logikában. Akadémia Kiadó, Bp. 1964. [7] Engels: Anti-Dühring. Szikra. 1948. 115. oldal. [8] Herakleitosz töredékeiből. Filozófiai Szöveggyűjtemény, I. kötet, 24. oldal. Tankönyvkiadó, 1958. [9] Engels: A természet dialektikája. 50. oldal. Szikra, 1952. 10] Idézett mű 51. oldal. 11] Idézett mű 253. oldal. 12] Idézett mű 79. oldal. 13] Idézett mű 86. oldal. 14] Idézett mű 88. oldal. 15] Idézett mű 298. oldal. 16] Idézett mű 301. oldal. 17] Idézett mű 303. oldal. 18] Idézett mű 304. oldal. 19 ] Ezekkel a kérdésekkel részletesebben foglalkozik B. M. Kedrov: A természettudomány tárgya és kölcsönös kapcsolata című műve. (Kossuth, 1965.) A mozgásformák és az anyag fajtái c. fejezetben. 20] B. M. Kedrov: A természettudomány tárgya és kölcsönös kapcsolata. 149. oldal. 21] Flogiszton-elmélet: alapja: flogiszton=elégett. Az égés különböző formáit már régen megfigyelték. Másként égett a fa, a szén, a fémek és ettől lényegesen különbözött a szervezetben lejátszódó folyamat. A tűz felcsapódó lángjai valami eltávozását jelentették. 1700 körül Stahl alkotta meg ezen elméletet. Ennek alapján minden éghető test flogisztont tartalmaz, amely égéskor eltávozik, ill. az érchez flogisztont adva az érc a flogisztont felveszi és fémmé válik. Ez több mint alkémia, mert a flogiszton előállítása meggyorsította a kísérleti kémia fejlődését és az anyagot, mint összetett valamit értelmezte: pl. fém=fémrész+flogiszton. A végső megoldást Lavoisier és Lomonoszov mérésein alapult kísérletek jelentették, akik a tömegmegmaradás elvét felismerték. [22] Engels: A természet dialektikája. Marx-Engels művei. 20. kötet. 521. oldal. [23] Idézett mű 156. oldal. [24] Engels: A természet dialektikája. Marx-Engels művei. 20. kötet. 518. oldal. [25] Idézett mű 161. oldal. [26] Engels: A természet dialektikája. Marx-Engels művei. 20. kötet. 364. oldal. [27] Idézett mű 334. oldal. [28] Idézett mű 522. oldal. [29] Kedrov: A természettudományok tárgya és kölcsönös kapcsolata. 166. oldal. [30] Engels: A természet dialektikája. Szikra, 1962. 78. oldal. [31] Engels: A természet dialektikája. Marx-Engels művei, 20. kötet. 343. oldal. [32] Idézett mű 259. oldal. [33] Engels: A természet dialektikája. 260. oldal. Szikra, 1952. [34] Idézett mű 260. oldal. [35] Idézett mű 259. oldal. [36] Idézett mű 259. oldal. [37] Ezzel a gondolattal azt kívánja bizonyítani, hogy megengedhetetlen a vegytan mechanikára történő redukálása. Pontosabban fogalmazva: egy magasabb rendű mozgásforma lényegét nem határozhatja meg, nem meríti ki egy mellékmozgásforma. Engels világosan megfogalmazza, hogy a vegytant az atomok fizikájának tartja. [38] Idézett mű 261. oldal. [39] Idézett mű 266. oldal. IRODALOM 1. Engels: A természet dialektikája. (Szikra, 1952. és MEM 20. kötet. Bp. 1963.) 2. B. M. Kedrov: A természettudományok tárgya és kölcsönös kapcsolata. (Kossuth Kiadó, 1965.) 3. Szigeti József: A Marx előtti filozófia története. (Tankönyvkiadó, 1964.) 4. G. Havas Katalin: Az azonosság törvénye a hagyományos és a modern formális logikában. (Akadémiai Kiadó, 1964.) 5. Rúzsa Imre: A matematika néhány filozófiai problémájáról. (Tankönyvkiadó, 1966.) 42