Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)
ményes felhasználásának. A dialektikáról íija: „De a természet, a társadalom és a gondolkodás fejlődésének valamely általános törvényét általános érvényű formájában először kimondani: mindig világtörténelmi jelentőségű tett." 3 0 — s ez igaz Engels egész életművére. III. A TUDOMÁNYOK OSZTÁLYOZÁSÁNAK, RENDSZEREZÉSÉNEK KÉRDÉSE, KÍSÉRLETE ENGELSNÉL A XVIII. században és a XIX. század első évtizedeiben a tudományok, elsősorban a természettudományok gyors fejlődése volt a jellemző. Az empirikus, adatgyűjtő szakaszt felváltja a szintetizáló, összefüggéseket, kölcsönhatásokat kutató szakasz. Társadalmi igényként jelentkezik a természettudományok rendszerezésének feladata. Ezt a feladatot csak úgy lehetett eredményesen, előremutatóan elvégezni, ha a jelenségeket összefüggéseikben, kölcsönhatásaikban vizsgálják. Engels írja ezzel kapcsolatban: „Az empirikus természetkutatás olyan óriási tömegű ismeretanyagot halmozott fel, hogy egyszerűen elháríthatatlanná vált annak szükségszerűsége, hogy ezt az anyagot minden egyes vizsgálati területen rendszeresen és belső összefüggése szerint rendezzék. Épp ilyen elválaszthatatlanná válik az is, hogy az egyes ismereti területeket egymás között a helyes összefüggésbe hozzák. Ezzel azonban a természettudomány az elméleti területre lép .. ." 3 1 A tudományok osztályozásával a marxizmus klasszikusai közül Engels foglalkozott. Ezt az osztályozást a következő elv szerint végzi el: tudományok osztályozása, amelyek közül mindegyik egy bizonyos mozgásformát, vagy összetartozó és egymásba átmenő mozgásformák egy-egy sorát elemzi, ilyenformán maguknak e mozgásformáknak belső sorrendjük szerint való osztályozása, elrendezése, és ebben rejlik a fontossága." 3 2 A tudományok osztályozását a mozgásformákkal összefüggésben végzi el. Ezt az összefüggést, mint az egymásba átmenő mozgásformák sorát jellemzi. Bebizonyítja, hogy a tudományoknak ugyan úgy egymásból kell következnie, mint ahogyan az egyik mozgásforma a másikból következik, kifejlődik. Ez a megállapítása korának tudományos színvonalát messze túlhaladó, előremutató volt. Módszere itt is kritikai, amely Comte és Hegel osztályozási kísérletével kapcsolatosan kimutatható: Comte a természettudományok rendszerezésének feladatát nem tudta megoldani. Alapvető célja a tanítási eszközök és a tanmenet rendszerezése volt. Ebben a felfogásban a tudományok egymástól mereven elkülönülve állnak. Hegel eredeti osztályozását, felosztását nemcsak elfogadhatónak, hanem tökéletesnek is tartja Engels: mechanizmus, kemizmus, organizmus. „Mechanizmus—tömegmozgás; kemizmus—molekuláris mozgás (mert a fizikai is bennfoglaltatik és mindkettő — fizika és a kémia is - ugyanahhoz a rendhez tartozik) és atommozgás; organizmus — olyan testek mozgása, amelyekben az előző kettő elválaszthatatlan." 3 3 Az organizmus egyesíti magában a mechanikát, fizikát, kémiát, mint egymástól elválaszthatatlan egészet. Így folytatja: ,,Minden csoport ismét kettős, mechanika: 1 égi, 2 földi; molekuláris mozgás: 1 fizika, 2 kémia; organizmus: l növény, 2 állat." 3 4 Ebben a folyamatban és felfogásban megteremtődött az átmenet lehetősége a kémiából a szerves természetbe. A hegeli felosztással kapcsolatban jegyzi meg Engels: „De most, amikor már kimutatták a természetben a fejlődés általános összefüggését, az anyag külsőleges, egymás mellett való elrendezése éppoly kevéssé kielégítő, mint Hegel mesterséges dialektikus átmenetei." 3 5 40