Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Népzenegyűjtő utak 1909-1914 között A román népzene rendszeres gyűjtését Bartók 1909 nyarán kezdte meg a Bihar megyei Belényes-környéki falvakban. Hogy miért éppen ezt a vidéket választotta kiindulásul, nem tudjuk. Nagy István kolozsvári zenetanár közlése szerint

6, Busitia János úgy tudta, hogy Bartók, bizonyos Békés megyei dallamokon idegen hatást vett észre, s elsősorban az érdekelte, hogy származhat e ez a hatás a szomszédos Biharból. Busitia, akinek feleségét Bartók már korábban ismerte

7, szívesen vállalta a gyűjtés előkészítését. Fennállhat annak a lehetősége is, hogy Bartók esetleg hallhatott Békés megyében román dallamokat is. Tudjuk, hogy a bihari románok fenyőfából készült használati tárgyai igen keresettek voltak a gyulai vásárokon, ahová maguk a parasztok vitték el áruikat. Az ilyen vásárok rendszerint több napig tartottak, s természetesen nem hiányozhatott ilyenkor a mulatság, a zene és a tánc sem. Egy alkalommal Bartók is tanúja volt a gyulai vásárnapoknak, s talán ekkor találkozott először a bihari népzenével

8. Első gyűjtőútjára elindulva, Belényesre július 17-én érkezett meg, s a következő napon már munkához is látott. A sok fáradtsággal járó gyűjtőút több mint két hétig tartott. A szokatlanul nagy meleg kimerítette Bartókot. Megbetegedett, s egyelőre abba kellett hagynia munkáját. Felgyógyulása után Vaskoh vidékén szeretett volna tovább dolgozni, de erre csak a következő év februárjában került sor. Második gyűjtőútja augusztus végén, Torda-Aranyos megye mezőségi részére vezetett

9. Alsódetrehem és Mezőkók községekben járt. A gyűjtött anyag átvizsgálása nagy lelkesedéssel töltötte el. A bihari népzene különös fordulatai, gazdag ékesítései valóban „páratlan érdekességű" dolgok voltak, s a Mezőségen hallott énekelt és hangszeres dallamok is egy eddig teljesen ismeretlen, páratlanul eredeti zenei világot képviseltek. Az 1910-es év elején három gyűjtőútjáról tudunk. Januárban szülőhelyén Nagyszentmiklóson, majd februárban ismét Biharban, ezúttal Belényesen és Vaskoh vidékén gyűjt. Márciusban magyar és román népzenét jegyez le Magyargyerőmonostoron. Alighanem azt a néhány Bisztráról származó dallamot is itt vehette fonográfra, amelyeknek gyűjtési időpontja a kolinda-kötetben, 1910. III. hó megjelöléssel szerepel. (Valamennyit egy „magasabb iskolai végzettségű" fiatalember énekelte.) A román népzenével való találkozás zeneszerzői munkásságában is nyomot hagyott. A magyar és szlovák népzene inspirálta darabok után, elkészültek az első román ihletésű kompozíciók is. A zongorára írott két román tánc (Op. 8/a) a Vázlatok (Op. 9/b) 5. és 6. száma mind az 1910-es évben keletkezett, sőt a „romános" művekhez sorolhatjuk az ugyancsak ebből az időből való két kép (zenekarra, Op. 10) második darabját „A falu táncá"-t is. Novemberben Szolnok-Doboka megyei falvakat keres fel. Az év végén pedig a karácsonyi iskolaszünetet kihasználva, újabb útra indul. Ez alkalommal Torda-Aranyos megyében a Topánfalva környékén élő mócok között gyűjtött. Útja nagyon eredményes volt. Nagyon sok hangszeres zenét talált: paraszt-hegedűsöktől, havasi kürtöt fújó asszonyoktól vett fel fonográfjával dallamokat. Ekkor írott leveleiben elragadtatással írt a táj szépségeiről is: „Csodálatosan szép helyeken járok — még ha semmi eredménye se volna utamnak, akkor se bánnám. Fenyvesek közt, óriási havazások, zuhogó patakok . . ,"

1

0 A gyűjtőút a következő év, 1911 januárjának első napjaira is átnyúlt. Néhány, Torda-Aranyoshoz közel fekvő Alsó-Fehér megyei faluban is járt ekkor Bartók, ahol szintén értékes anyagot talált. Nem sokkal ezután, februárban, már egy újabb bihari út terve foglalkoztatta. Szombatság vidékén szeretett volna gyűjteni, kíváncsi volt, hogy mennyiben hasonlít 400