Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

BARTÓK ROMÁN NÉPZENEGYŰJTŐ UTJAI KELEMEN IMRE (Közlésre érkezett: 1977. január 31.) Bartóknak egy 1930-ból való levelében, amelyet Octavián Beu román folkloristához intézett, azt olvashatjuk, hogy a román népzene gyűjtését 1909 nyarán kezdte meg Belényes környékén, s ott is fejezte be 1918 nyarán.

1 Ez a közlés bizonyos kiegészítést, illetve pontosítást kíván: 1. A rendszeres gyűjtés valóban 1909 nyarán kezdődött, azonban az első román dallamokat 1908 novemberében jegyezte le Bartók a Toroczkó közelében fekvő, vegyes lakosságú faluban Székelyhidason (Podeni). Mindössze 4 dallamról van szó. Fonográffelvétel nem készült róluk s szöveglejegyzésük is hiányos. 2. 1918. nyarán Bartók csakugyan járt Belényesen és környékén. Ez alkalommal azonban pihenni ment oda. Arról, hogy még gyűjtőmunkát is végzett volna, nincsen tudomásunk. Az 1967-ben megjelent Rumanian Folk Music

2 köteteiben az utolsó gyűjtési időpont 1917 július (Havasdombró és Örvényes). Később maga Bartók is erre a dátumra emlékezett.

3 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ha román népzenét már nem is, magyart még gyűjtött 1918-ban: Békés megyében (Körösladány, Vésztő) és Szolnok megyében (Jánoshida, Újszász). Ha tehát a jóval későbbi (1936) kisázsiai gyűjtőúttól eltekintünk, akkor az 1918-as esztendő az általános gyűjtőmunka befejezésének éve. Bartók természetesen nem gondolta munkáját lezártnak. Az első világháború eseményei azonban már korábban is megakadályozták terveinek valóra váltását. Elmaradt a csuvas-tatár gyűjtőút, s nem jutott el Moldvába sem, ahol szándéka szerint a csángó és a román népzenét tanulmányozta volna. A háborút követő idők viszonyai pedig egyenesen lehetetlenné tették minden ilyen irányú tevékenységét. „Ennek a munkának már bealkonyult" — írta szomorúan 1921-ben Busitia Jánosnak, belényesi barátjának.

4 A gyűjtő helyébe ezután a tudós lépett. Gazdag anyag várt tudományos feldolgozásra, rendszerezésre. A román népzene szinte haláláig foglalkoztatta Bartókot, elkísérte kényszerű emigrációjába is. A súlyos gondokkal küzdő, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő muzsikus számára az otthont, a hazai tájat, az életet jelentette. Napjainkban már rendelkezésünkre áll mindaz a román dallamkincs amit Bartók 1908 és 1917 között feljegyzett.

5 Ezáltal lehetővé vált egyrészt,,hogy gyűjtőútjait megfelelő pontossággal nyomon követhessük, valamint, hogy a korábbiaknál teljesebb, megbízhatóbb kimutatást készíthessünk azokról a helységekről ahol, vagy ahonnét a gyűjtés történt. Jelen dolgozatunk ezt a célt tűzi maga elé. A román népzenefeldolgozások kérdésével egy későbbi tanulmányunkban fogunk foglalkozni. 399