Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

történeti fejlődésében elsőnek az egyszerű helyváltoztatás elméletét az égitestek, valamint a földi tömegek mechanikáját alakítják ki."

2 6 Ezt a gondolatot továbbfejlesztve megmutatta, hogy mi a jelentősége a magasabb rendű mozgásformák tanulmányozásánál a benne rejlő „mellék mozgásformák" megismerésének. így ír erről: „Minden mozgás valamilyen helyváltoztatással kapcsolatos, akár égitestek, akár földi tömegek, molekulák, atomok, vagy éterrészecskék helyváltoztatása az. Az illető mozgás természetét semmiféleképpen sem meríti ki, de elválaszthatatlan tőle. Ezt kell tehát mindenekelőtt megvizsgálnunk."

2 7 Más megvilágításban ugyanezt a gondolatot fogalmazza meg a következő idézetben: „Minden mozgás mechanikai mozgást, az anyag legnagyobb, vagy legkisebb részének helyváltoztatását foglalja magában, és első, de csakis első feladata a tudománynak, hogy ezeket megismerje. De ez a mechanikai mozgás nem meríti ki a mozgást egyáltalában. A mozgás nem csupán helyváltoztatás, a mechanikán túli területeken minőségváltozás is."

2 8 A tudományos kutatás kezdetén a mechanicizmus egyoldalúan eltúlozza a tudomány első sikereit a vizsgált jelenségek feltárásában — itt a mechanikai oldal eltúlzásáról van szó. A XVII. század előtt a természeti jelenségek okai teljesen ismeretlenek maradtak, ezért agyaltak ki „rejtett tulajdonságokat", „szubsztanciákat". Az empirikus tudósok később ugyanezt az utat járták, amikor különféle erőket „fluidumokat", „flogiszton" stb. agyaltak ki a megfigyelt jelenségek magyarázatára, melyek igazi okát nem ismerték. A XVII. században Harvey az élő szervezetekben végbemenő folyamatok mechanikai oldalát vizsgálva fedezte fel a vérkeringést, s ez volt az első lépés a vérkeringés lényegének felismerésében. Pascal a légnyomás felfedezésére ugyancsak a mechanikai oldalt vizsgálva jutott el. A XIX. században Dalton ezt a módszertani utat követve jutott el a gázok parciális nyomás törvényének felfedezéséhez, majd ezt továbbfejlesztve a többszörös súlyviszony törvényéhez, amely alapja a kémia egész atomisztikájának. Ezekhez a felfedezésekhez a gázdiffúzió mechanikai oldalának vizsgálata révén jutott el. Ezekben az esetekben a mechanikai mozgás vizsgálata hozta meg az új felfedezést, s ennek a mozgásnak a megismerése a tudomány mérföldköves fejlődését jelentette. Úgy gondolták, hogy a jelenség feltárt mechanikai oldala kimeríti a jelenség egész lényegét, mivel a XVII-XVIII. század tudósai nem lehettek birtokában a dialektikus gondolkodásmódnak. Kedrov jegyzi meg ezzel kapcsolatban: ,,Az összes természeti jelenség mechanikára való redukálásának kísérlete azzal magyarázható, hogy a XVII. és XVIII. században, valamint a XIX. század első harmadában a jelenségek mechanikai oldala volt az első és egyetlen amit e jelenségek mechanikai lényegéről ismertek. Ilyen feltételek között a mechanicizmus haladó jelenségnek számított abban az időszakban, sőt, jelentős mértékben a természettudományos fejlődés formája volt. A tudományos megismerés további haladása során bebizonyosodott korlátozottsága . . ."

2

9 Minden olyan kísérlet tehát, amely a vizsgált jelenség lényegét arra az oldalra kívánja redukálni, melyet először megismert — mechanicizmus. S ez volt a jellemző a tudomány legkorábbi fejlődési szakaszára. A tudományokban is erős gyökerei vannak azon hagyományoknak, melyek a mechanisztikus irányzatot a XIX. század első évtizedéig fenntartották. Ezután már ez a szemlélet gátolta a természettudományok fejlődését. A dialektikus módszer alkalmazásával lehetett és lehet száműzni a mechanicizmust a természettudományok területéről. Segítségünkre van tehát a dialektika, amellyel megoldható a mozgásformák összefüggésének kérdése. Engels elemző tevékenysége fényes bizonyítéka e módszer alkotó, ered39