Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

jelenik meg a mozgás a vonzás és taszítás kölcsönhatásában: a földi mechanikában emelünk és leejtünk, s ezt csak mesterségesen, emberi, állati, víz-, gőzerővel lehet létrehozni. A földi mechanikai mozgás folyamatában nehéz tömeg felemelésével a mozgás a tiszta mechanika számára eltűnik, mivel a felemelt testre az emelés által átvitt taszítás semmisül meg mechanikailag. Az esés által hő áll elő, s ezáltal a tömegtaszítás molekuláris taszítássá változik át. „A hő a taszítás egyik formája. Rezgésbe hozza a szilárd testek molekuláit, ezáltal meglazítja az egyes molekulák összefüggését, míg végül bekövetkezik az átmenet folyékony állapotba.. ."

1

3 Itt is kiemeli Engels, hogy a mozgás formái bizonyos körülmények között átmennek egymásba: a mechanikai tömegmozgás hőbe, elektromosságba, mágnesességbe megy át, a hő és az elektromosság vegyi bomlásba, a vegyi egyesülés hőt, elektromosságot, mágnesességet fejleszt, majd a hő és elektromosság ismét mechanikai tömegmozgást „termel", hoz létre. Ebben a folyamatban meghatározott mozgásmennyiségnek a másik formájú mozgás meghatározott mennyisége felel meg. „Ezzel eljutottunk az energia megmaradásnak J. R. Mayer által 1842-ben megalapozott és azóta nemzetközileg oly fényes sikerrel kidolgozott elméletéhez. . 4 A fizikai mozgás vizsgálatánál abból a tényből indul ki, hogy az ütközésnél a mechanikai mozgás egy része hővé alakul át. (Boyle és Newton is megállapították, hogy a ,,hő mozgás", sőt Boyle szerint molekuláris mozgás.) A XIX. századi fizika fejlődését meghatározta annak felismerése és megértése, hogy a mechanikai mozgás hőmozgássá, a hő mozgás mechanikai mozgássá alakul át. Az Engels kori fizikai kutatás a hőt mozgásformának fogta fel, amely jelentős eredmény. Ennek a felismerésnek a következménye a termodinamika és a gázok kinetikai elméletének megalkotása. A fizikai kutatás bizonyítja, hogy a gázoknál a tömegmozgás közvetlenül átmegy molekuláris mozgásba, s a halmazállapotok azok a csomópontok, ahol a mennyiségi változás minőségibe csap át, Coulomb az „elektromosság részecskéiről" beszél, melyek „távolságuk négyzetével fordított arányban taszítják egymást."

1

5 Faraday mondta ki először, hogy az elektromosság mozgásforma. Wiedemann írja le az elektromos szikrának a vegyi szétbomlásra és új vegyületek alakulására gyakorolt hatását, de kijelenti, hogy ez a vegytanra tartozik. „A vegyészek pedig ugyanebben az esetben kijelentik, hogy ez már inkább a fizikára tartozik. így jelenti ki magáról a molekulák tudományának és az atomok tudományának érintkezési pontjain mindkét fél, hogy nem illetékes, holott éppen itt várhatók a legnagyobb eredmények."

1

6 Ez a gondolat a határtudományok jelentőségének felismerése Engelsnél legalább száz évre előremutató volt. A körülményektől függően a molekuláris mozgás differenciálódik, s átmegy vegyi „változásba", mozgásba. Ennél az átmenetnél felismerte a kémia és az elektromosság kapcsolatát. A mechanikai és hőmozgás kapcsolatát 1840—60 között felfedezték, az elektromechanikus folyamatokat azonban csak találgatták. Engels is csak annyit tudott róla mondani, hogy a kémiai és fizikai (elektromos) kölcsönös áthatásának területe. Engels korában a molekuláris elmélet a fizikában, az „atomisztika" elmélete a vegytanban jelentett új korszakot. Az új „atomisztika" nemcsak azt állítja, hogy az anyag „diszkrét részekből" áll, hanem azt is, hogy a „különböző diszkrét részek (éteratomok, vegyiatomok, tömegek, égitestek) különböző csomópontok, amelyek az általános anyag különböző minőségi létezési formáit feltételezik. . 7 Továbbá bizonyítja, hogy a vegyi reakció megváltoztatja a test összetételét, megújul, ha a test újabb mennyiséggel gyarapodik. 35