Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

TIMUR PULATOV ROMANTIKUS KISREGÉNYEI ZAHEMSZK Y LÁSZLÓ (Közlésre érkezett: 1977. február 2.) Sokat írnak napjaink szovjet irodalmának szakadatlan írói útkereséséről, az újító törekvések művészi céltudatosságáról. Az új szovjet irodalom nem éri be a valóság illusztratív ábrázolásával; a dolgok lényegébe igyekszik behatolni, az emberi lélek mélységeinek feltárására vállalkozik, korunkat egyszerűsítés nélkül, bonyolult ellentmondásaival együtt vetíti elénk. Ezt a megállapítást elsősorban a szovjet-orosz írók hozzánk eljutott alkotásainak elemzéséből vonták le kritikusaink. Azonban az utóbbi másfél évtized szovjet irodalmi életének eseményei azt mutatják, hogy egyre jobban oda kell figyelnünk a nemzeti köztársaságok művészeinek szavára is, ha teljes képet akarunk kapni a mai szovjet valóságról. A jelzett időszakban egész sor tehetséges, nem orosz nemzetiségű szovjet író jelentkezett vagy teljesítette ki művészetét, akik közül többek neve ismerősen cseng a művelt magyar olvasó számára is. Csak a prózánál maradva: a kirgiz Csingiz Ajtmatov, a grúz-örmény származású Bulat Okudzsava, a belorusz Vaszil Bikov, a litván My kolas Sluckis, az észt Erin Vetemaa és Aimée Beekman, a manysi Juvan Sesztalov, a csukcs Jurij Ritheu, az ukrán Jurij Scserbak, a grúz Nodar Dumbadze, az azerbajdzsán Anar és MakszudIbrahimbekov, az örmény Hrant Matevoszjan és mások. Az utóbbi néhány esztendőben könyvkiadóink, folyóirataink egyre gyakrabban tekintenek ki a soknemzetiségű szovjet irodalom nem-orosz mezőire; néhány antológia és egy-egy író műveinek kiadása révén meglehetősen árnyalt képet kaptunk a balti prózáról, kezdünk ismerkedni a kaukázusontúlival.

1 Szovjet-Közép-Ázsia azonban — az Ajtmatovművekkel reprezentált Kirgizia kivételével — még mindig ,,szűzföld" ebben a vonatkozásban. A kazah, türkmén, tádzsik, üzbég szovjet irodalomból a felszabadulás után — leszámítva néhány vidéki lapban közölt rövid novellát, karcolatot — mindössze 19 prózai mű (8 regény, 11 elbeszélés) jelent meg magyarul, azok is a jelzett irodalmak már klasszikusnak tekinthető íróitól származnak, vagy értéktelen sematikus művek.

2 Pedig a közép-ázsiai köztársaságokban is színre lépett a mai „negyvenévesek" nemzedéke.

3 A szovjet kritikában,az irodalmi sajtó hasábjain pl. gyakran találkozhatunk a kazah Abis Kekilbajev, a türkmén Tirkis Dzsumageldiev nevével. A szovjet irodalom kutatóinak feladata az is, hogy felhívják a figyelmet az egyes köztársaságok érdekes íróegyéniségeire. Dolgozatomnak ez a célja. Timur Pulatov üzbég író is a „negyvenévesek" nemzedékéhez tartozik. Noha a szovjet kritikában kevés szó esett róla, feltétlenül számot tarthat érdeklődésünkre

4; írásművészete lélekábrázolás, művészi megformálás tekintetében nem marad el a „negyvenévesek" széles körben ismertté vált nem-orosz képviselőitől, Vetemaától, Beekmantól, Anartól, Ejliszlitől, Dumbadzétól, Matevoszjantól. Bizonyos vonatkozásban 21* 323