Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

előttük is jár: a háborús évek eseményeit gyermekszemmel láttató kisregénye előbb jelent meg, mint Ejliszli, Matevoszjan, Rusztem Ibrahimbekov hasonló megoldású műve

5; 1970-ben publikált másik kisregényében pedig először ábrázolja egy mai szovjet börtön belső világát — hasonló témával Nodar Dumbadze csak 1974-ben lép az olvasók elé.

6 Pulatov 1939-ben született Buharában. Szülőhelyén megismerkedik a klasszikus keleti irodalom nagy alkotásaival. Mint a ,,Kaip második utazása" című gyűjteményes kötetének utószavában olvasható, Pulatov „családjában hol tádzsikul beszélnek, Firdauszi, Omar Khajjám, Szaádi nyelvén; hol üzbégül — a nagy Nevái nyelvén. így Timur tősgyökeres buharaivá formálódott, többnyelvű emberré."

7 Az orosz nyelvet is elsajátítja, ennek révén ismeri meg az orosz, a nyugat-európai és az amerikai irodalom régi és új klasszikusait. A buharai pedagógiai főiskola elvégzése után orosz nyelvet és irodalmat tanít; kisregényeit is oroszul írja. Jelenleg Taskentban él. Timur Pulatov 1964-ben lépett az irodalomba ,JVe járj az útszélen" című művével, amely az üzbég írószövetség orosz nyelvű folyóiratában, a Zvezda Vosztoká

ban jelent meg.

8 Ez az írása Magyarországon hozzáférhetetlen, ám a már említett előszó szerint ebben a kisregényében nemegyszer megírt témát dolgoz fel (üzbég diák és orosz leány szerelme, harc a szerelem diadaláért a megcsontosodott vallási és nemzeti szokások ellen), ám nem tud elszakadni a kötelezőnek vélt sablonoktól, így hősei vértelenek, a megírás módja mesterkélt. Első igazán érett alkotását, a,,Szólj utánam az erdőben" című kisregényét 1966-ban publikálta a Druzsba Narodov.

9 A műben egy kisfiú, a hétéves Magdi meséli el, hogyan tört be életébe a háború, s Pulatov három konfliktusba sűríti a gyermek élményeit. Az első a kisfiú és a megváltozott világ összeütközése. A háború kitöréséig gondtalan, vidám volt az élet, teli örömmel, játékkal, derűs reggeli tornával, amelyet édesapja vezényelt hanglemezről, bolondos kirándulásokkal Farhad bácsival, akivel vidám dalocskát szoktak énekelni az Azori-szigetekről, ahol „mindenki a fején jár". A háború 41. napján érkezik meg Farhad bácsi halálhíre, ekkor válik a kis buharai család számára kegyetlen valósággá az addig távoli háború. A fenekestül felfordult világban Magdi időnként úgy érzi magát, mintha eltévedt volna az erdőben; számára a háború természetellenes dolog, gonoszsága egyszerűen nem fér a fejébe. Nehéz felfognia, hogy rokonai és ismerősei helyett, akik közt felnőtt, akiket erőseknek és fiataloknak ismert, csupán „fekete papírok" - halotti értesítések — térnek haza. „Hogy lehet, hogy Hakim meghalt, amikor az édesanyja szőlőt szed neki? " — teszi fel a kérdést önmagának, amikor Lejla néninek egyetlen fia halálhírét hozza a postás. És erejéhez mérten megpróbál harcolni a háború ellen. Egyik társát, a bevonult postás tisztét ellátó Maratot megveri a „fekete papírok" miatt, az analfabéta Lejla néninek pedig levelet ír a fia nevében, akinek pusztulását nem merték elmondani az öregasszonynak. Ám amíg a kisfiú a háború közvetlen gonoszsága ellen bizonyos mértékig képes küzdeni, addig teljesen tehetetlen azzal szemben, ami a szülőházában történik, s ami szintén a háborúval kapcsolatos. Édesapjának, Anvar mérnöknek a bevonulásával kezdődik a kisregényben a másik dráma: a kisfiú és a felnőttek kapcsolatának fájdalmas megváltozása. Magdi erejét megfeszítve segít édesanyjának, Nora doktornőnek, amikor az a túlzsúfolt katonakórházból hazahozza a súlyosan sebesült Erkint, és megvédi édesanyját a szomszédoktól, akik fel vannak háborodva, hogy Nora megsértette az ősi mohamedán szokást és a ház urának távollétében férfit engedett a házba. A gyerek nem érti a muzulmán fanatikusoknak az anyjával szemben táplált vak gyűlöletét, de mikor az utca lakói el akarják kergetni Nórát, ilyen levelet ír édesapjának: „Kérlek szépen, küldj nekem egy bombát! Nagyon fontos, bomba nélkül egyszerűen nem tudom, hogy lesz tovább!" 324