Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Miután a megismerés módszereit meghatározott megismerési feladatok ellátására dolgozzuk ki, a lényegi sajátosságok e funkciók realizálódásában fejeződnek ki. Nyikitin szerint

2 5 funkcionális szempontból a megismerés tudományos módszerei a funkciók mennyisége szerint is különböznek. Két csoport különböztethető meg: az egyik csoportba azok a módszerek sorolhatók, amelyek többé vagy kevésbé szorosan kötődnek a megismerés egyik vagy másik szakaszához; (pl. megfigyelés, kísérlet, magyarázat, előrelátás stb.) a másik csoportba azok a módszerek tartoznak, amelyek a megismerés bármely szakaszán alkalmazhatók, ezek az univerzális módszerek (pl. idealizáció, absztrakció, hipotézis stb.). Az idealizáció tehát a tudományos megismerés univerzális módszere, amely a megismerés folyamatában különböző funkciókat tölt be. Univerzális jellege éppen a funkciók sokféleségében fejeződik ki. Nincs módunk a funkciók e sokféleségét elemzés tárgyává tenni, de kiemeljük az idealizáció kognitív funkciót és ezt vázlatosan megvizsgáljuk. 3.1 Az idealizáció kognitív funkciója Az idealizáció leglényegesebb feladata, alapvető gnoszeológiai funkciója: az objektív valóság megismerésének szolgálata. Az eddigi vizsgálataink során láttuk, hogy az idealizáció során nyert idealizált objektum képes új információt szolgáltatni a megismerés tárgyáról. Láttuk azt is, hogy az idealizált objektumok létrehozása nem öncél, olyan ismeretszerzésre törekedünk, amelyek transzponálhatok a valóságos objektumra. Végül az is kitűnik, hogy a megismerés más eszközeihez (absztrakció) kapcsolódva az objektum lényegének elméleti megragadását segíti elő. így az eddigiek alapján megállapítható, hogy az idealizáció legjelentősebb gnoszeológiai funkciója az objektív valóság megismerésének szolgálata, a direkt módon nem realizálható gondolati átmenetek közvetítése, valamilyen kognitív >összekötő<^ láncszem előállítása. Az idealizáció kognitív funkciója koncentráltan magában foglalja valamennyi lényeges ismertető jegyét: csak úgy válhat ugyanis a megismerés valóban hatékony eszközévé, ha megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelyeket az idealizáció ismertetőjegyeinek, az idealizáció folyamata egyes szakaszainak vizsgálatánál megfogalmaztunk. Az idealizációnak a specifikuma éppen a valóságos objektum „helyetteseként" fellépő idealizált objektum sajátos formájú létrehozása. (Határesetre való gondolati áttérés.) Az idealizáció előnye másodszor abban foglalható össze, hogy a megismerés objektumának ,,tiszta formában", idealizált objektum formájában való tanulmányozását teszi lehetővé. „Az idealizációt alkalmazva, az absztrahálás magas fokára emelkedve, lehetőség nyílik, hogy olyan feladatokat oldjunk meg, hogy olyan tárgyak közötti kapcsolatokat tárjunk fel, amelyek nem oldhatók meg és nem tárhatók fel a tanulmányozott objektumok közvetlen érzékelése alapján."

2

6 Az idealizáció kognitív funkciójának szubjektív és objektív feltételei vannak. Ilyen SZUBJEKTÍV FELTÉTELEK: 1. a szubjektum absztraháló képessége, amelynek segítségével elvonatkoztat az objektum adott vonatkozásban mellőzhető tulajdonságaitól. „Egy idealizált séma összeállítása — írja Gorszkij —, mint azt a gyakorlat is mutatja, igen bonyolult dolog, amely nemcsak ennek vagy annak a matematikai algoritmusnak az elsajátításával kapcsolatos . . . hanem függ az absztraháló tevékenységben való jártasságok, készségek fejlettségétől is."

2 7 2. az idealizáció szubjektív oldala fejeződik ki abban, hogy az idealizált objektum a szubjektum tevékenységének eredménye, függ azoktól a céloktól, amelyet a megismerés adott szakaszán követünk. (Természetesen ennek objektív alapját az alkotja, hogy az objektum bizonyos létfeltételeinek monoton változtatására bizonyos 25