Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

más tulajdonságok szintén monoton módon változnak, vagy nem változnak.) 3. nem utolsósorban az idealizáció kognitív funkciójának szubjektív oldala abban fejeződik ki, hogy az idealizációban mint megismerő tevékenységben a szubjektum viszonylagos önállósága, aktivitása ölt testet. Az idealizáció kognitív funkciója azonban objektív tartalommal rendelkezik, amely az idealizált objektum és a valóságos objektum(ok) közötti megfelelés. Ily módon az idealizált objektum (az idealizáció eredménye) akkor válhat az objektum megismerésének hatékony eszközévé, ha az objektummal közös tulajdonságokkal (legalábbis hasonló) az objektum létfeltételváltozásai tendenciájának megfelelő (de az gondolatilag folytató) tendenciákkal rendelkezik. Miután a megismerés lényege a valóság visszatükröződése, az idealizáció kognitív funkciója mindenekelőtt a tükröző funkciójában fejeződik ki: az idealizáció az objektum visszatükrözésének sajátos eszköze. Ez elsődlegesen azt jelenti, hogy a visszatükrözött (az idealizált objektum) objektum tulajdonságainak (létfeltételeinek) a képmásba történő közvetítésének (transzponálásának) az eszköze. Az idealizáció tükröző funkciója másodszor azt fejezi ki, hogy az objektum visszatükröződésének sajátos formája, azaz az eredményben mindig visszatükröződik — legtöbbször megváltozott formában — a vizsgált objektum struktúrája, néhány vonatkozása, meghatározott funkciója. „A jelenség, a valóság valamennyi oldalának összessége és ezek (kölcsönös) vonatkozásai — ebből tevődik össze az igazság. A fogalmak vonatkozásai (átmenetei, ellentétei) logikai fő tartalma, amikoris e fogalmak (és vonatkozásaik, átmeneteik, ellentéteik) úgy vannak bemutatva, mint az objektív világ visszatükröződései. A dolgok dialektikája hozza létre az eszmék dialektikáját, nem pedig fordítva."

2 8 Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy az idealizáció, az annak eredményeként létrejövő idealizált objektumok valóban sokoldalú és jelentős szerepet játszanak a tudományos megismerésben, az objektív valóság törvényszerűségeinek a feltárásában. 3.2 Az idealizáció jelentősége Minden eléggé szigorú tudományos elmélet csak az idealizáció, a sajátos idealizált tárgyak képzése mellett lehet alkotó. Ez a szükségszerűség felmerül a tudományos elméletek alkotásának folyamatában is, a tudomány tételei, fogalmai rendszerezésének, általánosításának a kiindulópontján is, de ezen elméletek fejlődésének, általánosításának a folyamatában is. Az idealizáció jelentősége mindenekelőtt azzal függ össze, hogy lehetővé teszi a valóság olyan tartományainak és szintjeinek a tanulmányozását és rriegismerését, amelyek közvetlenül nem közelíthetők meg. Az idealizáció eredményeként megvalósulhat a gyakorlatilag nem lehetségessel való operálás, ezen keresztül olyan új ismeretek nyerése, amelyeket más úton nem, vagy csak nehezen szerezhetünk meg. Látni kell azonban, hogy ezek az új ismeretek csupán annyiban érvényesek a valóságra, amennyiben ezen ideális objektumok ősképei (eredetijei) a valóságban megtalálhatók, amennyiben az idealizált szituáció analóg bizonyos valóságos szituációkkal. Tehát az idealizáció jelentőségének vizsgálata kapcsán utalni kell arra is, hogy az alkalmazott idealizációknak meg vannak a korlátai is. Az eddigieket is figyelembe véve minden, a tudományban felhasználandó idealizáció viszonylagos jellemzése megadható a következő értelemben: 1. A megismerés folyamatában a bevezetendő idealizációkat szabatosan (a fentebb vizsgált követelményeknek megfelelően) határozzák meg, továbbfejlesztik, „pontosabbá" teszik, helyettesítik másikkal. „Nagyon gyakran az idealizációkat konkretizálni kell a 26