Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

folyamat eredményében vezetik be: a feltétel hatásait a legkülönbözőbb eljárásokkal változtatják, de befolyásuk a tanulmányozandó objektumra egészen jelentéktelennek bizonyul. Ezektől a hatásoktól általában el lehet vonatkoztatni és egy bizonyos, ezektől a feltételektől független ideális tárgyat lehet képezni. így be lehet vezetni a hidrodinamikába az „összenyomhatatlan folyadék"-ot, mint ideális objektumot. Ezt a folyamatot a következőképpen lehet magyarázni: a folyadéksűrítés következtében a nyomásnak határozott nyomóerői keletkeznek. Mégis a folyadéksűrítés következtében a térfogat módosulása még igen nagy nyomásnál is jelentéktelen. Ezért elvonatkoztatunk a nyomástól és a térfogatának attól a módosulásától, amely a nyomásnál keletkezik."

6 Akár a határértékképzés módszerét, akár a fenti eljárást követjük, az idealizáció folyamata a tanulmányozott tárgy jelentős leegyszerűsítésével függ össze. Az ideális objektumok alkotásának folyamatában elvonatkoztatunk a vizsgálódásunk szempontjából lényegtelen oldalaktól és kapcsolatoktól, megtisztítjuk a valóságos objektumot a véletlentől, a mellékestől, a nem tipikustól, csökkentjük a paraméterek számát, annyira amennyi figyelembevétele szükséges a tanulmányozott objektumok adekvát leírásához. Ez legtöbbször azért szükséges, mert a megismerés folyamatában gyakran alakulnak ki olyan szituációk, amikor nem lehetséges, vagy nem célszerű az objektum közvetlen megfigyelése. Az idealizáció segítségével tehát az objektumot közvetve tanulmányozzuk. Ennek kapcsán kell említést tenni arról, hogy az idealizáció szerepét nem szabad leszűkíteni a megismerési folyamat egyik vagy másik mozzanatára. Igaz, hogy elsősorban az ideális objektumok alkotásának eszköze, azon objektumoknak, amelyek a teoretikus megismerés közvetlen vizsgálati tárgyát képezik. Nem fogadható el azonban az az álláspont, amely szerint az idealizáció csupán a megismerés magasabb szintjeihez szolgáltatja az „objektumokat", és új ismeretet nem szolgáltat, pontosabban, ahhoz, hogy új ismeretekhez jussunk, az idealizáció által alkotott ideális objektumokat további vizsgálatnak kell alávetni. Maga az idealizálás nem pusztán részmozzanata a megismerésnek, hanem maga is megismerő tevékenységet jelent. Mint ahogy helytelen az idealizációt magával a megismeréssel azonosítani, ugyanígy téves felfogás az idealizációt a megismerő tevékenységben mellékes, „az ismeretszerzést előkészítő" részműveletnek tekinteni. Igaz, hogy az ideális objektumokkal a gondolkodás további műveleteket végez, és így jut új, a valóság mélyebb és bonyolultabb szféráiból fakadó ismeretekhez, már az ideális objektumokat alkotó idealizálás is szolgáltat új ismereteket azáltal, hogy új elemeket von be. Filozófiai szempontból elfogadhatatlan, hogy az idealizált objektum maga nem ismeret, hanem csupán az ismeretszerzés eszköze. Ez mind tényszerűen, mind elméleti szempontból helytelen. Elegendő bármely tudományos törvényre hivatkozni, hogy meggyőződjünk, az ideális objektum nemcsak az ismeretszerzés eszköze, hanem maga is ismeret, az ismeret egyik formája. Általában is helytelen szembeállítani a tudományos megismerés eszközeit az ismerettel. A tudományos megismerés eszközeit éppen ezért lehet sikeresen és hatékonyan alkalmazni, mert bennük a már meglevő ismeretek öltenek testet, s ennek arányában ezek is bizonyos értelemben a valóság tükörképei. Amikor mind magasabb szintű idealizációkat alkotunk, nemcsak új módon csoportosítjuk az előbbi fokon ismert tulajdonságokat és ismérveket, hanem gyakran valamilyen korábban ismeretlen, a megelőző absztrakciós fokon teljesen hiányzó vonásokkal egészítjük ki őket. Elég, ha itt arra utalunk, hogy pl. a klasszikus dinamika alaptörvényei (I, II, III) idealizáció eredményei. Részben az elmondottakat felhasználva az idealizációt úgy értelmezzük, mint idealizációs módszert, amely mintegy egységben tárja elénk az idealizált objektumok alkotásának folyamatát és e folyamat eredményét. Az idealizációs módszer ebben az értelemben magába foglalja az ideális objektumok szűkebb értelemben vett idealizáció útján történő előállítását, vala10