Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

A mű terjedelméről fogalmat alkothatunk, ha figyelembe vesszük, hogy a szótár oldalait Kois 31—35 sorra osztotta fel halvány ceruzavonalakkal. Egy kötet kb. 650 oldalt tartalmaz, habár az oldalak nincsenek megszámozva. így szótári müve összesen kb 10 000 oldalt foglal magába. [9] Az első kötetben a címszavakat a latin (szlovák) ábécé sorrendjében hozza. Ez azért lehetséges, mert első helyen mindig a szlovák szavak állnak, és csak utána következnek a cirillbetűs orosz és szerb ekvivalensek. Néha ez a sorrend megtörik, és az orosz szó cirillbetűs alakban kerül az első helyre. Ezt a megoldást csak abban az esetben alkalmazta, ha az orosz szó alakja megegyezett a szlovák szóéval, így sikerült megőriznie az egységes sorrendet a címszavak felsorolásában. Ilyenkor természetesen az azonos alakú szlovák szót már nem közli. Valamennyi címszót nagy kezdőbetűvel írt. Szótárának szlovák szóanyagának összeállításában nagyrészt két forrásműre támaszkodott; A. Bernolák, Slowar, Cesko—Latinsko—Nemecko— Uherski, Buda 1825. és Palkovic, Böhmisch — deutsch—

lateinisches Wörterbuch, T. Praha, 1820. Mivel Kois Bernolák követőinek a csoportjához tartozott, szótárában a nyugatszlovák nyelvjárás szavai szerepelnek. A szláv szavak, a német és latin jelentések szinte ugyanazok, mint amelyek Bernolák és Palkovic szótárában. Ez arra enged következtetni, hogy valamennyien közös forrásra támaszkodtak. Helyesírási rendszerében használta az y-t, de rendszertelenül, mert egy másik szóalaknál az „y" helyén ,,i" szerepel. Bár próbálkozott az etimológiai jellegű helyesírást követni, de az ,,y" és ,,i" keverése is példa arra, hogy ez nem sikerült. Helytelenül járt el akkor is, amikor önálló címszónak vette fel a birtokos mellékneveket. Homonimák esetében a pontosabb megértés kedvéért példamondatokat hoz, sőt itt-ott még magyar mondatokat is felhasznál. Egyjelentésü szavaknál nem használ semmi magyarázatot, egyszerűen csak a német és latin megfelelők következnek a szláv szavak után. Az igék esetében hozza az ige jelen idő egyes szám 1. személy, a múlt idő egyes szám 3. személyű alakját és a vonzatát. A második részben, a tízkötetes német—latin—össz-szláv szótárban széthajtott ívet, azaz két oldalt használt, amelyet 10 függőleges oszlopra osztott fel. Mindegyik oszlop egy-egy nyelvnek felelt meg a következő sorrendben: német—latin—orosz—szerb—horvát—szorb—lengyel—cseh. A 6. és 7. oszlop mindvégig üresen maradt, csak feltételezések vannak arra, hogy a munka további folytatása során a 6. oszlopot szlovák szavak foglalták volna el, a 7-et pedig bolgár. Az utóbbi azonban eléggé valószínűtlennek tűnik, mert a bolgároknak ebben az időben még nem volt modern értelemben vett szótáruk, náluk még folyt a küzdelem az egyházi szláv irodalmi használata ellen. Logikusnak tűnik az a feltevés, hogy a 7. oszlopba a magyar jelentés került volna be, hiszen ezt a nyelvet Kois is ismerte, azonkívül a gyakorlati hasznosság szempontját figyelembe véve, a németen kívül a magyar nyelv ismerete volt a szlávok számára a legfontosabb. A német és latin jelentés után következő többi oszlopok sem voltak mindig kitöltve. Legtöbbet maradt üresen, a 6. és 7. oszlopon kívül a szorb és a horvát nyelv rubrikája. Ez azzal magyarázható, hogy az illető nyelveken megjelent szótárak, amelyekből Kois is merítette anyagát, nem rendelkeztek gazdag szóanyaggal. A szótárnak ebben a részében nincs semmi nyelvtani anyag, ragozás. •287