Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

nek harca, ellenállása a Horthy fasizmus politikájával szemben, és milyen mértékű volt ez a harc, hogyan járult hozzá megyénkben a demokratikus élet megteremtéséhez, a szocialista társadalom építésének megindulásához. A gazdag és csaknem kimeríthetetlen, soha le nem zárható krónikából kívánok bemutatni néhány állomást. A Tanácsköztársaság forradalmi kísérlete a megye elavult társadalmi szerkezetének radikális átalakítására, kirívó ellentmondásainak megszüntetésére vereséget szenvedett és átmenetileg lekerült napirendről. Az ellenforradalom győzelmét követő időszakban az osztályrend régi formáinak visszaállítása különösen anakronisztikussá vált. Századunk első felének Magyarországára, és így megyénkre is, nagyon találóak Marx szavai: „A modern nyomorúságok mellett az öröklött nyomorúságok egész sora nehezedik ránk, amelyek abból erednek, hogy ősi, elavult termelési módok és a velük járó anakronisztikus társadalmi és politikai viszonyok továbbtengetik létüket" [1]. A Horthy fasizmus éveiben már a századforduló körül elavult és különösen ellentmondásos társadalmi viszonyok újabb negyedszázadra konzerválódtak. Heves megye gazdasági-társadalmi életére a mezőgazdaság volt a jellemző. 1930-ban a megye 139 283 kereső és 177 646 eltartott lakosa közül, 93 897 paraszt, akik 112 815 lelket tartanak el. Eszerint tehát a kereső lakosság 67,3 százaléka, az eltartottak 63,6 százaléka élt mezőgazdaságból. Lényeges, hogy a dolgozó parasztság 49 százaléka olyan földművelő napszámos (agrárproletár), aki más birtokán volt kénytelen dolgozni, hogy megkeresse mindennapi kenyerét. A megye ipara jóval fejletlenebb volt. A magas klérus biztonságosabbnak tartotta a munkásosztály számszerű növekedésének visszafogását. A megye össznépességéből 1920-ban 11,4 százalék — 30 056 fő 1930-ban 13,3 százalék — 42 252 fő dolgozott az iparban. Az összes kereső iparosoknak mintegy 30 százaléka keresete önálló iparosként kenyerét, a többi mint ipari munkás és alkalmazott kisebbnagyobb ipari vállalat szolgálatában állott A megye ipara kisipari jellegű volt. Túlnyomó részt a néhány segéddel dolgozó kisebb vállalat a jellemző. Kevés volt a húsz segédnél többel dolgozó vállalat, nagyobb létszámmal mindössze 19 vállalat dolgozott a megyében ezekben az években [2], Ipari szempontból a legfejlettebb a megye három városa: Eger, Gyöngyös és Hatvan. A megyei ipari vállalatok 35 százaléka, a nagyobb ipari telepeknek túlnyomó többsége, mintegy 80 százaléka ezekben a városokban összpontosult. A megye iparágai közül a legfejlettebb a ruházati ipar volt. Másik jelentős ipara a vas- és fémipar, ebben az iparágban a legjelentősebb az egri Lakatos- és Lemezárugyár (67 fővel). Az élelmezési és élvezeti cikkek gyártásával foglalkozó vállalatok száma kevesebb volt a megyében, de ezekben a foglalkoztatottak száma magasabb. Ebben az iparágban a legjelentősebb a hatvani Cukorgyár 298 8