Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)
hogy ez magának az anyagnak az objektív ellentmondásos természetéből következik, nem pedig a szubjektum önellentmondásainak következménye. A megismerés folyamán gyakran kell élni a statikus szemlélettel, de ez a folyamat nem jelenti a valóság tetszőleges részekre való tagolását, vagy a valóság „tetszőleges meghamisítását", mint az egyes polgári filozófusok teszik. A vizsgált elvonatkoztatás csak azért lehetséges, mert a valóság változása összefüggésben van viszonylagos állandóságával és diszkrét jellegével. A tudomány feladata pedig, hogy ragadja meg a viszonylagos állandót, a diszkrétet, hogy ezen keresztül képes legyen megismerni a dinamikust és kontinuust is. Vagyis a megismerés folyamán a statikusság egyre csökken, újak váltják fel, amelyek a környező világ jobb, mélyebb és teljesebb tükrözését teszik lehetővé. Nézzünk erre egy példát. A modern természettudományok mérési, megismerési módszerei bármennyire pontosak is, csak megközelítő eredményeket adnak, de mi ezeket az eredményeket abszolutizáljuk. Ezek a vizsgálati módszerek mindig feltételezik a konkrét mozgásformák tagolását, mérését, ezzel együtt a kontinuusnak diszkrétre való átalakítását. Ugyanis a formális logika törvényeinek alkalmazása csak akkor lehetséges, ha a dolgok, amelyekről megállapítunk tényeket, nem változnak, bár tudjuk, hogy a valóságban ilyen nem létezik. Tehát itt is konstruktivizációt alkalmazunk. Kontrét példán vizsgálva, a fény vizsgálatánál a spektrográfia módszereivel lehetőség nyílik a pontosság egyre nagyobb fokának elérésére. A fejlődéssel együtt lehetőség nyílik arra, hogy különböző hullámhosszúságú fények között megállapítsuk az egyre finomabb azonosságokat és különbségeket. így miután a spektrográfia a spektrogramok segítségével rögzítette („állandósította") a fények közötti árnyalati különbségeket, ennek nyomán egyre finomabb azonosságokat állapíthatunk meg a különböző hullámhosszúságú fények között. Miközben a tudomány a statikus szemléletet alkalmazza, lehetősége van, hogy tudatosítsa az eredmény ,,meghamisítottsági" fokát, vagyis azt, hogy az eredmény, vagy összefüggés milyen kikötések mellett, milyen körben érvényes. Tehát meg tudjuk mondani, hogy más vonatkozásban milyen eltérések adódnak. Ez történik például a szabadesés törvényénél is. Megmondjuk, hogy légüres térre vonatkoztatva minden szabadon eső test gyorsulása, az ún. nehézségi gyorsulás azonos, de meg tudjuk mondani, hogy nem légüres térben milyen eltérések adódnak. Az absztrakció jelen fajtája szükséges és nélkülözhetetlen eszköze a tudománynak, az alkalmazásából fakadó „meghamisítás" leküzdésére maga a tudományos elmélet és gyakorlat teremti meg a szükséges eszközöket. 2.2.5. A szubjektív lehetőségeinktől való elvonatkoztatás Van eset, amikor absztrakción nem a számunkra adott, reálisan létező tárgyaktól és viszonyoktól való elvonatkoztatást, hanem a szubjektív lehetőségeinktől való elvonatkoztatást értjük. A szubjektív lehetőség az embernek általában vagy a meghatározott történelmi feltételek által korlátozott gyakorlati, konstruktív lehetőségeit jelenti. így például a szub52