Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

8. ábra A Magas-Bükk tönkfelszínének délkeleti dőlését bizonyító fő irányok és a terület epigenesztikusan átöröklött völgyrendszerébe települt dolina sorok, amelyek a felső pannon keleti erózióbázis felé lejtenek az egykori epigenetikus völgyek irányai a fennsík K-re irányuló és a rétegteknő tengelyhez igazodó egykori vízfolyások vízgyűjtőterülete a) A Nagy-mező felé irányuló vízfolyásrendszer le folyási iránya b) A Magas-Bükk ÉNy-i peremén saját és északnyugatról áthalmozott fedőkőzetek által kialakított vízfolyásrendszer (Vörös-kő-völgy—Istállós-kő Szállás—Őrház—Hutabérc dolinasora) c) A Magas-Bükköt legtovább befedő ÉNy-i peremi fedőtakaró sokból fokozatosan alakult ki a fennsík keletre tartó vízfolyásrendszere, amit a Garadna sekélyen bevágódó őse, valamint a Lusta-völgy, Szinva-völgy és emellett kisebb völgyek csapoltak le. Fokozatosan előtérbe került a pliocén második felétől kezdve és az egész pleisztocénban jellemző lineáris denudáció. A mészkőterületek fedőtakarója vékonyodott, területileg csökkent, ezzel az epigenetikus völgyfejlődéssel fokozatosan kialakította a Magas-Bükk területén a dolinák kialakult térbeli rendszerét. Ezek 473