Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)
A Magas-Bükk fedett mészkőterületein átfutó völgyek a fejlődő hegyláblépcsőn folytatódtak a felszínfejlődés kiindulási térszínének DK-i dőlését követve. Ennek a felszín elegyengetési folyamatnak az alsó pannon tenger déli elhelyezkedése miatt a hegység déli oldalán, a Magas-Bükktől D-re eső agyagpala térszíneken a legkedvezőbb feltételei voltak meg. A miocén tönkfelszín lejtésének megfelelően a lepusztulás iránya kezdetben DK-i volt. Később a felső-pannon tenger K-en és ÉK-en is körülvette a hegységet, sőt a központi tömege felé nyomult, ezzel fokozta a denudációt és tovább erősítette a hegység központi, részben fedett mészkőterületének kelet felé irányuló eróziós rendszerének a kifejlődését (6. ábra), (2. fénykép). A miocén tönkfelszín és a pliocén hegyláblépcsők később a hegység jelentős pleisztocén kiemelkedésekor magasra kerültek, ennek következtében a nem mészkő felszíndarabok lineárisan, erősen felszabdalódtak. 6. ábra A pliocén tengerek térhódításai a Bükk hegység területén és a fő lepusztulási irányok (Bulla B. és Balogh K. nyomán) 1. Alsó pannon tenger határa 2. Felső pannon tenger üledékekkel bizonyított határa 3. Felső pannon tenger feltételezett határa 4. Alsó pannon szediment lehordási irány 5. Felső pannon szediment lehordási irány 470