Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

2. kép A Magas-Bükk ÉNy—DK-i völgyei a pliocén második felében keleti irányban nyernek levezetést. A vékonyabb nyilak az egykori ÉNy—DK-i irányú völgyeket, a vastagabb nyilak a keletre irányuló fő völgy irányát mutatja (a völgyek dolinasorokká fejlődtek). A kép a Nagymező és a Mélysár-bérc közötti területet mutatja a fasor a Mélysár-völgyet jelzi. (A szerző felv.) Űj völgyrendszerek alakulnak ki a pliocén hegyláblépcsőkön (Felsőtárkányi-medence, a Hór vízgyűjtő területe) és bevágódtak a már meglevő völgyek (Garadna, Szinva stb.). A kialakult pliocén hegyláblépcső határozottan különült el a miocén tönkfelszínt jól konzerválható mészkőterületektől. A miocén tönkfelszín legmagasabb mészkő térszíneiről fokozatosan lepusztult a fedőtakaró és kezdetét vette a karsztosodás (pliocén közepe). A fennsíkról és egy ideig északi előteréből érkező takaró kőzetek törmelékei hatalmas törmelékkúpokát építettek a fejlődő mélyebb pliocén hegyláblépcső és a magasabb miocén tönkfelszínt képviselő mészkőterületek határán (7. ábra). Ezeken a területeken megemelkedett a helyi karszterózióbázis, ezért a karsztvíz felszínre lépése a magasan elhelyezkedő forrásbarlangoknál (800—850 m) általában a peremi völgyek közötti térszíneken történt. Fokozatosan K-i majd É-i karszterózióbázisok alakultak ki. A miocén tönkfelszín DK-i dőlésével és a törmelékeitől megtisztuló fennsíki rétegteknő helyzetével összhangban K-i irányú vízfolyásrendszer alakult ki a fennsíkon (8. ábra). A fennsíkon DK-i irányban átfutó vízfolyá471