Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

lomé. Ebben van éppen a dialektika lényege. Éppen ezt a lényeget fejezi ki az ellentétek egységének, azonosságának formulája." [4] Ebből is láthatjuk, hogy bizonyos statikus szemlélet jár együtt az absztrakcióval. Az absztrakciónak ez a statikussá tevő jellege a mélyebb, a sokoldalúbb megismerés érdekeit szolgálja. És azzal, hogy továbblépünk az absztrakciótól a konkretizációhoz, az egyszerűtől a bonyolultabbhoz, megszűnik az abszolutizálás, a durvítás, az egyoldalúság. Megvan tehát mindig a lehetőség az absztrakció gyengéinek ellensúlyozására. 2.1. Az absztrakciós folyamat vizsgálatának két aspektusa Az absztrakció folyamatát két megközelítésben is vizsgálhatjuk, mégpedig egyrészt az ontogenezis síkján, másrészt a filogenezis síkján. Az absztrakciós folyamat tanulmányozásának ez a két aspektusa lényeges módon különbözik egymástól. Az ontogenezis síkján történő vizsgálat az emberiség által már „megtermelt" ismeretnek az egyén által történő elsajátítását és kimunkálását tekinti feladatának. Azoknak a módszereknek, eljárásoknak a tisztázását tűzi ki célul, amelyek alkalmazásával az ember birtokába jut a különböző absztrakcióknak. Ez azonban egyik oldala csak a problémának. Azoknak az utaknak, módoknak a tisztázása, amelyek révén ezek kialakultak a fejlődés folyamán, egész más feladatot ró a vizsgálóra. Ez a feladat pedig csak a filogenezis síkján, csak történelmi aspektusból történő vizsgálattal oldható meg. Reprodukálni kell tehát azt a történelmi folyamatot, amelyben az absztrakciós folyamat kialakult. Az ember a mindennapi gyakorlat folyamán állandóan alkot új fogalmakat mind az ontogenezis, mind pedig a filogenezis síkján. De míg az ontogenezis síkján alkotott fogalmak csak a fogalmat alkotó ember számára újak, addig a filogenezis síkján az absztrakciós folyamat eredményeként megjelenő fogalmak viszont az egész emberiség számára újak. Ez a folyamat magának a probléma-megoldásnak egyik igen fontos típusához, az alkotó problémamegoldáshoz kapcsolódik. Ezért tudományos szempontból ez az izgalmasabb. Az ember az ontogenezis síkján, miután már birtokában van bizonyos absztrakcióknak, nem minden egyes konkrét esetben alkotja újra őket, hanem a gyakorlat során pontosítja, konkretizálja, elmélyíti azokat, így például rendelkezve a „forma" absztrakciójával, a gyakorlatban eldönti a különböző tárgyak formáját, miközben pontosítja is azt. Ugyanez a pontosítás, elmélyítés megtalálható a filogenezis síkján is. Függetlenül a két aspektus különbségétől, az absztrakció folyamatának feltárása csak a történeti és logikai, valamint ismeretelméleti aspektusok együttesében valósulhat meg. Az absztrakció elméletének az ontogenezis és filogenezis síkján történő analízise tehát szerves része kell hogy legyen az ismeretelméletnek is, a dialektikus logikának is. Vizsgálatunkban Gorszkij eredményeit felhasználjuk, de ahol szükségesnek látjuk, kiegészítve, módosítva esetenként kritizálva, többnyire filogenetikus síkon igyekszünk feltárni az absztrakció problémáját. Célunk, hogy ezzel kiindulópontot teremtsünk egy, a ma még tisztázatlan 43