Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Az absztrakció mint megismerési folyamat, az absztrakciónak egyik oldala, ugyanis az „absztrakció" terminusnak két alap jelentés ét [1] kell megkülönböztetni: 1. Használjuk az „absztrakció" terminust a megismerés egy meghatározott folyamatának jelölésére; 2. Más jelentésben pedig ezen absztrakciós folyamatnak az eredményét értjük rajta. Az absztrakciót tehát felfoghatjuk dinamikusan (1) mint folyamatot, a megismerő tevékenység egy sajátos formáját, valamint statikusan (2) mint állapotot, eredményt. Természetesen a dinamikus és statikus vonások egységet alkotnak. A tanulmány az első alapjelentést vizsgálja [2]. 2. Az absztrakció, mint megismerési folyamat Szűkebb értelemben vett absztrakciónak nevezzük azt a gondolati tevékenységet, amely során gondolatilag elvonatkoztatunk a dolgok és köztük levő viszonyok egy sor tulajdonságától, vonatkozásától, egyidejűleg az azonosításra és a megkülönböztetésre támaszkqdva kiemeljük, elkülönítjük azokat a tulajdonságokat, amelyek segítségével felfedezzük a dolgok lényeges vonatkozásait kifejező oldalait. Ezen szűkebb értelmezés mellett az absztrakciót mint folyamatot jellemezhetjük még tágabb értelemben is: az absztrakció folyamatán valamitől való elvonatkoztatás folyamatát értve. Az absztrahálás folyamatának három igen lényeges momentumát kell kiemelni: egyrészt a vizsgált jelenség szempontjából mellékes tulajdonságok, viszonyok elvonatkoztatása (azonosítás-megkülönböztetés), másrészt olyan jelenségek azonosítása, amelyek hasonló közös ismérvekkel rendelkeznek (azonosítás-megkülönböztetés), végül az előbbieken keresztül a megkülönböztetett és azonosított jegyek mögött meghúzódó lényeges vonatkozások feltárása. A fenti mozzanatok vizsgálata során nagyon fontos feladat annak felderítése: hogyan és miként válnak ki, rögzítődnek azok az ismertetőjegyek, amelyek az absztrakció eredményeiben, („termékeiben") a fogalomban, az absztrakt tárgyban, az idealizált objektumban megőrződnek. Ha ugyanis meg akarunk ismerni egy bi, b

2, b

;

5 .... bj ... tulajdonságokkal rendelkező B objektumot, akkor mint említettük, az ismérvek csak egy részének az egyidejű megfigyelésére támaszkodhatunk. Természetesen ezt különböző csoportosításban végezhetjük el. Pl.: bi, b/

t, b

7, t>i2; vagy b

2, b

4, b

6, b2o stb. Az ismérvek minden egyes ilyen véges absztrakciója az adott dolog absztrakciója lehet, de ez nem minden esetben eredményezi a lényeges vonatkozást. A különböző csoportosításokat az ugyanazon bázis-objektumú különböző absztrakcióknak nevezzük. Vagyis ez azt jelenti, hogy akkor is absztrakciót alkotunk, amikor tetszőleges jegyet emelünk ki, és nem csupán akkor, ha lényeges jegyet emelünk ki. A legegyszerűbb eset, amikor egy tulajdonságot emelünk ki, például bo, de ez egyben a legáltalánosabb is. Ugyanis minél több ismérvet tartal40