Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

nyilvánul meg, eltorzul vallásos hittel telítődve. A köznapi tudatban megnyilvánuló hit „tekintélyekbe" vetett hit: a tudósba, munkásba, akik azokat a bizonyos eszközöket megalkották, vagy azokba az emberekbe, akiktől véleményünket meghatározó információink származnak. Gramsci igen érzékletesen fogalmazza meg ez utóbbi gondolatot: ,, . . . a nép embere úgy gondolja, hogy annyian csak nem tévedhetnek, ezt már nem fogja vele elhitetni az ellenfél, hogy ő maga, igaz, nem képes úgy alátámasztani és kifejezni a saját érveit, mint az ellenfél az övéit, de a csoportjában van, aki meg tudná tenni, még jobban is, mint ez az ellenfele itt. És tényleg emlékszik rá, hogy hallotta már terjedelmesen, összefüggően kifejteni a hite mellett szóló érveket, úgy, hogy az meggyőzte őt. Nem emlékszik ugyan konkrétan az érvekre, és nem is tudná elismételni őket, de tudja, hogy léteznek, mert hallotta őket és meggyőzték őt. Az a tény pedig, hogy egyszer már ténylegesen meggyőzték, állandó alapjául szolgál meggyőződése állandóságának, még ha nem is tud több érvelni mellette" [21]. A hit egy korábbi véleményben gátolhatja az új ismeretek elfogadását, a gondolkodás formálását. A hit nem jelent nem tudást, de nem bizonyítja a tudást sem. Mindennapi nyelvi formáival kifejezhetek csökkent bizonyosságot is: „azt hiszem, nem helyesen döntöttünk", s ezzel a felelősség csökkentését, elhárítását igyekszünk biztosítani. Hasonló jelenséggel van dolgunk a gyakori „finomkodásban", amikor érzéseket fejezünk ki tények, álláspontok, azaz bizonyosság helyett, vagy hasonlóan mentegetődzünk, ahelyett, hogy elismernénk nyiltan tévedésünket. A „hit" vagy „igen-érzés" szerepe azért is problematikus, mert a megszokottsághoz ragaszkodik, szemben áll azzal, ami új, különös, egyszeri. A gyereknevelésben hányszor merül fel napjainkban: engem így neveltek, nekem jó volt, akkor jónak kell lenni így a mai gyerekeknek is. Ez a vonás mutatkozik meg az oktatás során, több tanár részéről, az audiovizuális eszközök használatától való idegenkedésben is. A hit mellett — alárendelten — a köznapi tudatban jelentkezik a hit felfüggesztése, a szkepszis is. Az sem helyes, ha hiszek valamiben, de amikor erre vonatkozóan egy ellentétes tényt tapasztalatok, felfüggesztem teljesen korábbi hitemet. A mindennapi tudat és tevékenység is létrehoz bizonyos tudati objektiv ációkat. Lukács György a munkával kapcsolatban kiemeli, hogy nemcsak a munka eredményei, hanem annak folyamata, fokozatai is objektivációt jelentenek, bár ezek változékonyabb jellegűek. A köznapi tudati objektivációk elsősorban az elvontság fokában különböznek az elméleti objektivációktól, de szerkezetüket tekintve sem rendeződnek olyan szilárdan, mint a tudomány objektivációi. A köznapi tudati objektivációk sorába beletartoznak olyan magatartási formák, gesztusok, begyakorlott mozdulatok, mint megnyugtatás, valaminek elhárítása, hellyel kínálás, betessékelés stb. beszéd nélküli kifejezése. Bár a köznapi tudat épít az elméleti objektivációkra, azokból elsősorban a mindennapit szűri ki; egy kongresszusi határozatból például azt nézi e szinten az egyén, hogy közvetlenül őt hogyan érintik a konkrét életszínvonal-politikai intézkedések. A köznapi tudat igazságtartalmára vonatkozóan igen eltérő vélemények alakultak ki a filozófiában. E vélemények attól is függnek, hogy 32