Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

stb. Olyan jelenség is előfordul, hogy az egyéni tapasztalat a tekintélv hatására háttérbe szorul. Egyik ismerősöm megnézett egy labdarúgómérkőzést, s arra a kérdésre, hogy milyen volt a küzdelem, annak alapján válaszolt, hogy mit mondtak a „bennfentes törzs-szurkolók" figyelmen kívül hagyva, hogy ő mit látott, milyennek értékelte. Egyoldalú az a vélemény is, mely elhagyja az ellentétes tényeket, s ezzel leegyszerűsít, torzít. Grusin számol be róla, hogy felmérése során arra a kérdésre: vannak-e a szovjet ifjúságnak pozitív és negatív tulajdonságai, a válaszadók egyik csoportja csak a jót vette észre és fogalmazta meg, míg a másik csoport csak a negatívat [17]. A formalizálódás a tudomány fejlődésének egyik tendenciája, de a köznapi tevékenység szükséglete, velejárója is. A matematikai logika és a köznapi tudat formalizmusa sokban hasonlít egymásra, de jelentősen el is tér, elsősorban az elvonatkoztatás szintjében. Ezen kívül: a tudomány logikai rendszert hoz létre, a köznapi megismerés szemléleti rendszert eredményez. Bár a köznapi tudat első pillantásra „fittyet hány a logikának", „Nem pusztán zavaros tévhitek elegyével van dolgunk, hanem az egy sajátos gondolkodásformán alapul, és ezek egyenként akármilyen bizonytalannak és tarthatatlannak tetszenek is, mégis az oksági gondolkodás, a kauzális következtetés általános típusához tartoznak" [18]. Gramsci igen fontosnak tartja, hogy a köznapi gondolkodás „implicite" alkalmazza az okság elvét, gyakran felismeri az egyszerű, kézenfekvő okokat, nem hagyja magát félrevezetni áltudományos ködösítésekkel. Ahol viszont az okok mélyebbek, ahol magasfokú absztrakció szükséges, ,, . . . a köznapi tudat önmagában erőtlen, a „józan ész" az intellektuális igényesség, a valóságot átható ellentmondások és paradoxonok leírásának akadályává válik" [19]. Előbbiekkel ellentétben N. Hartmann arról ír, hogy „A naiv tudatra a finális kérdésfeltevés jellemző, még akkor is, ha nyelvileg kauzálisnak tűnik. A kauzális később alakul ki, nem a naiv, hanem a tudományos tudat kérdése" [20], Hartmann általában a köznapi tudat teleologikus jellegét hangsúlyozza, nagyobb szerepet tulajdonít benne a teleológiának, mint indokolt, bár különösen a vallással átitatott köznapi tudat teleologikus jellege ténylegesen erős. Az emberi magatartást, tevékenységet kísérő „igen-érzés" sajátos vonása a köznapi tudatnak. E vonást a szakirodalom többnyire a „hit" fogalommal jelöli, mely azonban nem azonos tartalmilag a vallásos hittel. A vallásban a hit az ember egész lényegére, sorsára vonatkozik, a mindennapi életben valamilyen konkrét dologra. A vallásos hitben a hangsúly valamilyen transzcendencián van, a köznapi élet hitében a valóságon. A vallásos hit passzivitást sugall, a mindennapi élet hite cselekvésre ösztönöz. A vallásos hitre jellemző a befeléfordulás, a köznapi tudat hiténél ellenkezőleg. Ez a hit jól megfér a köznapi tudat spontán materializmusával. Mást jelent hinni istenben, a túlvilágban vagy a feltámadásban, mint hinni abban, hogy a hajó, amin utazom, nem süllyed el, vagy ha szedem a gyógyszert, elősegíti gyógyulásomat. Ez utóbbi hit teszi lehetővé az életet. Természetesen, a mindennapi életre általánosan jellemző hit máshogy 31