Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

említett gazdaságossághoz kapcsolódóan analogikus jellege. Már Platón említi, hogy a filozófia alapja a csodálkozás, ez pedig az analógia felfüggesztése. Persze az analógiának az elméletben is van szerepe, de súlya, jelentősége ott sokkal kisebb, mint a mindennapi életben, ahol a gazdaságos cselekvés egyik feltétele. Az analógia a primitív népek gondolkodásában is megjelenik, szoros kapcsolatban az utánzással. Lukács György említi, hogy a primitív népek névadása is analógiára épül, ahol a név azonos szintű a tárggyal, s a varázslatok során a név feletti hatalom azonos a dolog feletti hatalommal [13]. A természeti erők megszemélyesítése is analógiára épül, de Frazer és Taylor szerint ez viszonylag későbbi korból származik. Az analógia közel hozza egymáshoz az okot és okozatot, a valóság egyes szféráit, a tárgyat az eszmével, s ezért Hegel felhívja a figyelmet az analógia veszélyességére, azaz, hogy meg kell különböztetnünk a „felületes és alapos" analógiát egymástól [14]. Az emberek mindennapi érintkezésében igen fontos szerepet játszik az analógia, az emberismeret is lényegében erre épül, ezért is gyakran felszínes, felületes. Érdekes például, hogy a szocializmus építésének kezdetén a falusi emberek sokszor ugyanazzal a címmel, „titulussal" illették a párttitkárt vagy tanácstitkárt, mint a felszabadulás előtti helyi hatalom képviselőit. A köznapi tudat analógiája a formai hasonlóságra épül, csak azt veszi észre, ami már ismert hasonlókhoz kapcsolódik, s sokszor figyelmen kívül hagyja a társadalmi különbségeket. Ha egy leányanya gyereket szül, mindig az azonos tény alapján ítélik meg — illetve el — figyelmen kívül hagyva a tartalmi, érzelmi stb. különbségeket, a dolog tényleges hátterét, körülményeit. A formai hasonlósággal együtt jelentkezik a jelszínesség is. Granasztói Pál írja: érdekes és elgondolkoztató, hogy a tudós képe, megítélése a köznapi tudatban alig változott. A tudósok közös, általános vonásai a tömegek tudatában: szórakozottak, kissé szenilisek, az élethez nem értenek, de amivel foglalkoznak — elzárkózva a külvilágtól — azt szenvedélyesen művelik [15]. A felszínesség kifejeződése a túlzott leegyszerűsítés is. Ez mutatkozik meg abban például, hogy „A kálvinizmusról... ha e vallás dogmatikai nézeteit kell jellemezni, a közvélemény rendszerint a predestinációra, az eleve elrendelésre gondol" [16]. Részben az analógiából következik, illetve ahhoz kapcsolódik az egyes és általános viszonyának felületes és egyoldalú felfogása. A köznapi tudatban erős az egyes megragadására irányuló érzék, s ez szükséges is az eredményes cselekvéshez, ugyanakkor, ha az egyes tényezőt, az egyedi tapasztalatot általánosítom, hamis következtetéshez jutok. Gyakran találkozunk a következőkhöz hasonló tünetekkel: az újság hírt közöl egy sikkasztásról, s ebből megfogalmazzák: itt mindenki lop; az egyik boltban éppen hiányzik egy árucikk, s már mondják is: nálunk semmit se lehet kapni. Az egyéni tapasztalat túlzott szerepével gyakran találkozunk: egy helyen kiszáradt a búza — ezen a télen nem lesz kenyerünk; úgy érzem keveset keresek — igazságtalan a bérezési rendszer 30