Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

van. Lukács György hangsúlyozza, hogy az elmélet és gyakorlat közvetlen egysége, összefüggése a köznapi tudatban a primitív tudatnak az egyes elméletek kiválását megelőző differenciálatlan egységét őrzi tovább, míg a tudományos megközelítésben csak tendenciaként van jelen a pragmatikus szempont. ,,A mindennapi élet szükségszerű pragmatizmusához tartozik, hogy az ember többnyire egész környezetét — amíg működik — csak gyakorlati működések és nem objektív lényegének alapján fogja fel és ítéli meg" [11]. Ez a vonás nyilvánul meg a háztartási gépek működtetésénél: mivel csak annyi ismeretre van szükségünk, hogy ezeket működésbe hozzuk, nem vizsgáljuk, milyen elvek alapján, s hogyan működik, mert nincs is szükségünk rá, ellenkező esetben éppen a gazdaságos cselekvést tennénk lehetetlenné. A gazdaságosságot szolgálják, illetve fejezik ki a mindennapi magatartásban megnyilvánuló szokások, társadalmi reflexek, viselkedési formák, mint „tudattalan" jelenségek. Ez azonban nem úgy tudattalan, hogy velünk született, hanem kezdetben tudatos volt, de a mindennapi gyakorlat alkotó részévé válva elveszti tudatos jellegét. A köznapi tudatban Marx és Lenin által vizsgált ösztönösség sem a tudat nélküli cselekvést jelenti, hanem azt, hogy adott dologról az embereknek nincs megfelelő tudományos, filozófiai ismeretük, s mindennapi tudattal cselekszenek. A köznapi tudatban szoros kapcsolatban áll a gondolkodás és érzelem. A tudományban is találunk emocionális mozzanatokat — ezek jelen vannak például a kutatási célkitűzéseknél —, de mindig csak alárendelten. A köznapi tudat azonban „nemcsak ítéletek alakjában kimondott nézetekből és eszmékből áll, hanem érzelmekből, óhajokból, hangulatokból is, melyeket hagyományok, szokások, meg sem fogalmazott viselkedési formák rögzítenek, vagyis a mindennapi tudat szociálpszichológiai elemeket is tartalmaz" [12]. Az érzelmi vonás a köznapi tudatban azonban nemcsak elemként van jelen, hanem minden gondolatnak, a dolgok megközelítésének, minden cselekvésnek megvan az emocionális oldala, telítettsége, mely kifejezi az egyén érdekeltségét. Az érzelmi viszonyulás pozitív és negatív szerepet is játszhat. Segítheti bizonyos nézetek, ismeretek átvételét, olyanokat, melyek közel állnak hozzám, melyek jól beilleszkednek érzelem- és gondolatvilágomba, olyan személyektől, akiket elismerek, tisztelek. Ezért is szükséges az oktatásban, ismeretterjesztésben, propagandában jobban építeni az érzelmi lehetőségekre. Mivel az érzelmi viszonyulás nemcsak elfogadást, hanem szembenállást is kifejezhet, bizonyos esetekben gátolhatja az új eszmék, magatartásmódok átvételét „azok bármennyire is igazak vagy hasznosak az egyén számára". Ez a vonás nyilvánult meg például a termelőszövetkezetek szervezésének első időszakában a parasztok egy részénél, amikor a tulajdonhoz, addigi életmódhoz kapcsolódó érzelmi viszony nehezítette az új elfogadását. Az érzelmi telítődés az alapja gyakran évszázados előítéletekhez való ragaszkodásnak, mely megnyilvánul például a cigányok megítélésében és sokszor még a nők társadalmi szerepével kapcsolatos véleményekben is. A köznapi gondolkodás egyik legjellemzőbb sajátossága a korábban 29