Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

állapított béreket. A munkafegyelem romlott. Azon munkásoknak — akik a megadott határidőn belül nem szerződtek le — honvédelmi munkaszolgálatra való igénybevétele folyamatban van" [57]. 1944. augusztusában az alispáni jelentés azt is kénytelen beismerni, hogy a megállapított bérekért nem hajlandók munkát vállalni. „Különösen nagy napszámbéreket fizetnek Gyöngyös és Eger városok szőlőtermő területein — írja beszámolójában — a munkafegyelem romlott. A munkások a gabonaárak alacsonysága miatt a részes cséplési munkákat sem vállalják szívesen. Több helyen hatósági kirendelésre volt szükség. A vármegye területén a tavasz folyamán 600 munkás lett honvédelmi munkára kirendelve, 8 gazdasági cseléd pedig kényszerszerződtetéssel alkalmazva" [58]. A hatósági kényszer és a csendőrség nyomására sikerült tehát csak elérni, hogy a munkások leszerződtek. Komoly ellenállásra került sor Egerbakta, Füzesabony, Demjén, Kerecsend, Egerszólát, Egerszalók községekben, ahol a munkások szervezetten megtagadták a feltételek aláírását. Az itteni dolgozók közül kétszázat internáltak, illetve kényszerszerződéssel alföldi nagybirtokokra vittek dolgozni. A munkakényszerrel szembeni ellenállást mutatja a Vármegye Hivatalos Lapjában folyamatosan megjelenő „ismeretlen helyen tartózkodók ügyében kiadott körözések" [59]. A német csapatok visszavonulása tovább súlyosbította a közellátási helyzetet, ez szintén tömeges elégedetlenséget váltott ki. A Közigazgatási Bizottság 1944. július 20-i jelentése szerint „ a zsírellátás biztosítása mind nagyobb nehézségekbe ütközik. A közellátási minisztérium a polgári lakosság ellátására csupán margarint tud kiutalni. Ez a körülmény különösen a falusi lakosság részéről elégedetlenségre nyújt okot". A rendelkezésre álló szűk kereteket tovább terhelte a megyében települők óriási száma. 1944 augusztusi alispáni jelentés szerint az előző hónapokban „a vármegye területére 13 134 személy érkezett Budapestről. A menekültek közül 1552 Eger városban, 1168 Gyöngyös városban, 2988 az egri járásban, 2653 a gyöngyösi járásban, 1257 a hatvani járásban és 1052 a tiszafüredi járásban helyezkedett el. A menekültek, és itt-telepedettek valóságos száma azonban a felsoroltnál lényegesen nagyobb, mert a bejelentett létszámban nincsenek azok benne, akik lakásutalvány nélkül rokonokhoz vagy pedig kibérelt lakásrészekbe a bombázások után ideköltöztek. A kiköltözöttek tényleges létszámát megállapítani alig lehet, mivel eddig bejelentési kötelezettség őket a m. kir. rendőrség működési területét kivéve nem terhelte" [60], A németek rablása, a menekülők nagy tömege miatt szinte a szükséges élelmiszer-mennyiséget a legminimálisabb szinten sem lehetett biztosítani. Az élelmiszerüzletek előtt egész éjszakákon át sort álló dolgozók tömegének a rendszerrel szemben táplált gyűlölete nőttön-nőtt. A növekvő ellenállást a megyében is fokozott terrorral akarják fékentartani. A Heves Vármegye Hivatalos Lapja 1944. augusztus 5-i jelentése közli „Galyatetőn csendőrkülönítmény felállítását". A különítmény működési területéhez Mátraszentimre nagyközség és Bagolyirtás lakott hely is hozzátartozott, azonkívül az erdőbe vonuló katonaszökevények, munkások üldözését kapta feladatul. 21