Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

A különböző fasiszta apparátusok a nép ellenállásának növekedése nyomán, szinte a féktelen terror ellenére is felmondták a szolgálatot. A szovjet hadsereg győzelmeinek híre táplálta a bizakodást. A leventeegyesületekről 1944. augusztusában elkeseredett hangon számolt be a vármegye alispánjának jelentése. „A leventeegyesületi élet változatlanul pang. Az egyesületek vezetősége öntevékenység nélkül csupán a felsőbb helyről adott utasításokat hajtja végre. A vezetőségek ily gondolkodása mellett a leventeegyesületek nem töltik be hivatásukat." Pedig lépten-nyomon szorgalmazták ezeknek működését és nem kétséges, hogy a legmegbízhatóbb, sokszor szadista tiszteket bízták meg ezek vezetésével. A háborúba való belefáradás, a rendszerrel szembeni gyűlölet mutatkozott meg a katonaszökevények és fiatalok nagy létszámában. „1944. júliusában és augusztusában több mint 300 Heves megyei illetőségű katonaszökevény ellen adtak ki körözési parancsot. Ezek nagy része Heves község, illetve a hevesi járás, Nagybátonv, Rózsaszentmárton, Selyp, Szurdokpüspöki területére való volt" [61]. 1944. október 15-én elhangzott a rádióban Horthy bejelentése a háborúból történő kiugrási kísérletről. Az elő nem készített kísérlet még tovább súlyosbította a magyar dolgozó nép helyzetét. Október 16-án a nyilasok átvették a hatalmat, a kommunisták és hazafiak ezrei kerültek a nyilasok kezére [62]. A német fasiszták a felszabadító Vörös Hadsereg elől minden értéket el akartak hurcolni, vagy megsemmisíteni és minden épkézláb embert magukkal cipelni ágyútölteléknek. A németek pokoli terve, esztelen pusztítása, a falvak, városok, üzemek kiürítését elrendelő parancsa növelte a tömeges ellenállást. Közüzemek, villanytelepek leszerelését mégiscsak kénytelen-kelletlen eltűrte a nép, de amikor a még megmaradt üzemeknek a felrobbantására került volna sor, az egyszerű emberek szembeszálltak vele. PL: a németek által aláaknázott városi víztornyot megmentették Gyöngyösön. Egerben a villanyműveknél folytak hasonló akciók. A Tiszától menekülő magyar csapatoktól már csoportosan törekedtek a csapattestektől való leszakadásra. A menekülők rettenetes kálváriája, a németek és nyilasok harácsolása és a felszabadító csapatokkal kapcsolatban érkező egyre reálisabb hírek maradásra bírták az embereket. Általánossá vált az a felfogás, „ha éhezni és fagyoskodni kell, legalább itthon, a saját hazánkban, saját lakásunkban tegyük" [63]. Az összefogás, a fasiszták elleni gyűlölet mutatkozott meg a katonaszökevények, a baloldali elemek és üldözöttek rejtegetésében, bújtatásában. Gyöngyösön, a Mátrában, a Bükkben többszázan rejtőzködtek, (pl : jugoszláv partizánok, magyar katonaszökevények). A rejtegetőknek ez igen komoly kockázatot jelentett, mert azt a németek kegyetlenül megtorolták, de nem kis gondot jelentett az üldözöttek élelmezése sem. 1944. október 16-án Egerben kommunistát tartóztattak le. Nem teljes még azoknak a névsora, akiket a megyéből hurcoltak el. Ebben a helyzetben a haladó erők számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nincs más választás, mint a fegyveres ellenállás. A fegyveres ellenállás kérdése már 1944 júliusában a Ricséről történt szabadulás után igen komolyan felmerült a 22