Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

gyelmeztetett arra, hogy Krleza Kerempuh-balladáinak egyikében, a Lageraska (Tábori dal) címűben Ady A grófi szérűn című versének hangulata érezhető s példaként idézi is az alábbi két sort: V taboriscu sipus pod sátorom zvegla: grofovski stagel megla je podzegla ... [6] (Táborban a sípos sátra alatt fújja: köd a grófi szérűt piros lángra gyújtja) Csuka Zoltán fordítása Még határozottabban hangsúlyozza az Ady-líra hatását Krleza költészetével kapcsolatban Bori Imre. A magyar, a szerb és a horvát avantgard című, sok izgalmas kérdést felvető tanulmányában így fogalmaz: Krleza ,,egyik, 1916 májusában írott variációjában; arra a kérdésre, hogy „kitől is tanult valamit", többek között ezt válaszolja: ,, . . . Sokat tanultam továbbá a magyar sajtótól és a magyar történelemből. Mindannak, amit ott írtak pontosan fordítottja áll. A Calilei-körtől (Jászi Oszkároktól szintén nagyon sokat tanultam. Megszabadítottak a konvencionális hazugságoktól, de hol vannak ők, és hova kerültem én? . . ." 1916 szeptemberében Adyt emlegeti: „Ha Ady Hunniája a mai magyar valóság képlete, mit jelent akkor Ivan Mestovic ma Londonban? A nemzet eszményi szimbólumát, vagy a brit birodalom dunai és adriai térhódításának formuláját? . . .". 1917 novemberében a „Tisza grófi alkóvjából kiszűrődő csengettyűszóról" elmélkedik, s ezt a közvetlen Ady-hatást és Adyval való kapcsolatot csak megerősíti a Feljegyzések ezerkilencszáztizennyolcból című emlékiratrészlete is a Bécs—Budapest Ady-látta viszony, Budapest—Zágráb vonalra való vetítésében. Hasonló lehetőségeket kínálnak a Krleza-versek futamai és fordulatai is, amelyek teljes filológiai kibontására ezen a helyen nem vállalkozhattunk" [7]. (A kiemelés LI-tói.) Saját vizsgálódásaink néhány tanulsága is azt igazolja: Krleza lírájában okkal kereshetünk Ady-inspirációkat — függetlenül attól, hogy a jeles horvát író egy ízben elutasítóan nyilatkozott az Ady-hatás vizsgálatának lehetőségéről [8]. A Kerempuh-balladák néhány darabja (megítélésünk szerint a Jaj neked Jeruzsálem és a Vénasszony siránkozik a bitó alatt című versek elsősorban) hangulatiságban, archaikusságban sokban rokonítható Ady kurucverseivel, amely utóbbiakról már 1922-ben nagy elragadtatással ír, s úgy találja: igen csábító feladat lenne a „nyelvi virtuozitás" elemzése útján feltárni a „kuruc-versek" esztétikumát. A Jaj neked Jeruzsálem két alábbi strófája pl. szinte a Krónikás ének 1918-ból című Ady-vers első szakaszának parafrázisaként hat: a) Ebet véres kutyák széjjelmarcangoltak, a népek szégyenbe, s mocsokba fulladtak. (Kusa kervava rastergali ku su, luctvo se vtaple v sramoti i v gnusu.) 212