Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

galits: Florilegium proverbiorum universae Latinitatis Bp. 1895.). A Bárányi Decsi gyűjteményében olvasható alábbi latin és magyar szólásformák is ebbe a gondolatsorba illeszthetők: Barbae tenus sapiens: csak szakállára bölcs. — Csak szakálla vagyon. Az sem véletlen, hogy Comenius ábráján a tükör és a kígyó képe is szerepel jelmotívumként. Az eszességet, az okosságot, a bölcsességet szimbolizáló ábrázolásokon ugyanis elmaradhatatlan jelelem volt a tükör, illetőleg egy tükröt és kígyót tartó férfi vagy női alak képe. Típuspéldául idézzük Boissardus (Theatrum vitae, 1596) és Boudard (Iconologie. III. 84.) emblémájának ábrázolását. (Vö. 4. kép.) Az embléma a bölcsességet (Prudentia) szimbolizálja. Honnan ered a tükör jelmotívum? Az emberi értelem, ész és okosság istápolójának, Hermésznek a görög mitológiában állandó jelképe volt az a tükör, amelynek segítségével az egész világ, az univerzum volt látható. Az ész, az értelem, a mindent logikus Összefüggésben látó emberi intelligencia szimbolizálására használták fel az emblémák is ezeket a képi elemeket. Boudard (Iconologie, II. 134.) az intelligenciát, az eszes, okos értelmességet szimbolizáló emblémáján is ezek a jelmotívumok szerepelnek: a szemlélődő, gondolkodó női alak, kezében a földgolyó, az universum. (Vö. 5. kép.) Ehhez a jelképhez társul gyakran a következő jelmondat: Prudentia regatur orbis vei mundus: az okosság, a bölcsesség kormányozza a világot. Merész gondolattársítással ebbe a rokon értelmű gondolatkörbe vonható ez a közmondásunk is: Okosnak áll a világ (Erdélyi). Beniczky Péter verssorai is erre az öszszefüggésre vonatkoznak: „Az elme nem nyugszik, Újságra vágyódik Futja világ határit" (Magyar Rythmusok). A dolgok belső tartalmát, összefüggéseit világosan látó ember értelmi képességével a lényeg meglátására törekszik. Ennek az értelmes látásnak, eszes okosságnak (sapientia) a jelképezésére használták íel az ikonológiában a szem rajzát. Erről szól Kircher is: „Pro sapientia ponatur oculus" (Vö. Ars Magni Sciendi. 1669. Tom. II. 478.). Ez a képi elem (a földgömbbel együtt) jutott közlő szerephez Boudard (Iconologie, III. 83.) a prudentia, a sapientia elvont fogalmát érzékeltető emblémáján is (vö. 6. kép). A prudens circumspectio, az okos, a bölcs belátás, a körültekintés, az alkalmazkodó képesség és tevékenység jelképe volt a manus oculata, a „szemes" kéz, illetőleg tenyér is. Salamon Neugebauer szimbólum- és emblémagyűjteményének ábrázolásán is nagyon kifejező értékkel funkcionál ez a képi elem (vö. Selectorum Symbolorum Heroicorum, Francofurti, 1619. 95.). A bölcsességet szerető, az értelem szülte alkotásokat védő Paliasz Athéné alakja és pajzsa is gyakori jelképi motívum az értelmi képességet szimbolizáló emblémákon. Elmaradhatatlan mellőle az istennő kedvelt madarának, a bagolynak a képe. Erdélyi János közmondásgyűjteményében arról is szólt, miért szerepel jelképül az éjjeli bagoly: „Van abban valami, hogy az ó-görög nép a baglyot vevé a bölcsesség jelképéül." Ez a bagoly ugyanis a bölcsesség védőjének, Paliasznak és latin 13* 195