Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

„Imaginem prudentiae in joemina bicipite repraesentavit, ut Janus bi­frons solet" (C. Ripa: Iconologia. Descriptio variarum Iconum. Romae, 1603.). A leggyakoribb jelmotívum azonban az értelmi képességeket szim­bolizáló hieroglifikus, ikonologikus és emblematikus ábrázolásokon a kí­gyó, a bagoly, a tükör, a szakáll, a bot, a szem, a földgolyó, a kehely és a könyv képe. Ez sem véletlen. A görög és római mitológiában Hermész, Paliasz Athéné, Apollon, Minerva és Mercurius a bölcsességet, az eszes­séget, az intelligenciát megszemélyesítő istenek a szimbolizáló képeken is állandó képi elemek. Hermészt pl. mint az intelligencia megszemélyesítőjét és a tudomá­nyok védelmezőjét a következő képi elemek felhasználásával ábrázol­ták: erős szakáll, kehely, bot és tükör. Ezek a jelelemek tovább hagyo­mányozódtak az ikonológiában is, és a szakáll nemcsak a férfi erőt (vi­rile robur), hanem a bölcsességet is szimbolizálta: „Longitudine barbae prudentiam notabant" (Scarlatinus). Ez a jelmotívum szerephez jutott néhány régi magyar közmondá­sunkban is: ,,Tsak a szakálla mutat böltsre" (Nyelvtörténeti Szótár 300). A nagy szakáll okossá nem teszi az embert (Dugonics). Hasonló értelmű a mondanivalója e két latin mondásnak: Barba non facit philosophum: nem a szakáll teszi a filozófust, a szakáll nem tesz senkit bölccsé. Video barbam, non video philosophum: szakállt látok, bölcset nem (Vö.: Mar­4. kép 5. kép 194

Next

/
Thumbnails
Contents