Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

tember elsejét. Megyénkben a dolgozók Egerben és Gyöngyösön a rendőrterror ellenére is megtartották tüntető felvonulásukat. A Népszava is beszámolt róla. A szervezett munkásság erejét hirdette újra 1931. május elseje. Egerben a város különböző részein megjelentek a falakon a plakátok, a jelszavak. „Éljen a vörös május!" „Éljen a forradalmi Magyarország!". 1931. május 10-én reggel az új hatvani katolikus templom ajtaján szintén hatalmas plakátfeliratot találtak, amelyen vörös betűkkel ez állt: „Éljen a vörös május!". Később a házak falán is fedeztek fel hasonló papírlapokat, amelyen ez állt: „Éljen a forradalmi Magyarország!" „Éljen a kommün!" [44]. Az 1930-as évben az Egert környező több községben is megindult az illegális munka. Sajtótermékekkel, röpcédulákkal keresték fel a dolgozó parasztokat [45]. Egerben az SZDP helyiségében és lakásokon tartott összejöveteleken előadások hangzottak el Marx gazdaságpolitikai nézeteiről, a szovjetekről. Egerben, 1930—31 telén a bérelt munkásotthonban szinte mozdulni is alig lehetett, mert a dolgozó parasztok elég nagy számban keresték fel a helyiséget. A szűkös lehetőségekhez képest az otthonban folyt a felvilágosító munka, amely nem is maradt eredménytelen. Az Eger 1931. márciusi számában beszámol arról, hogy ... a szociáldemokraták „egy hónap óta ólálkodnak a hóstyák népe között. . . , hogy a földműves legényeket szédítsék a vörös zászló alá, olyan jelszavakkal, amikről minden józan gondolkodású ember tudja, hogy ostobaság, mint például a 8 órás munkaidő bevezetése . . . vagy mint a barátság és békesség megteremtése a Földön" [46], Különösen sajnálja az Eger, hogy a szocialistákhoz, főleg a földműves fiatalság vonzódik. „Előfordult — írja ugyanez a szám —, hogy egy békességes suhanc arra biztatta a dolgozókat, minek dolgoztok olyan nagyon, azért a rongyos két pengőért. Megtörtént ugyanott, hogy tizenegy demokrata legény abbahagyta a munkát." A fizetéskor olyan is előfordult, hogy elővették a bicskát, fenni kezdték azzal a fenyegetéssel, hogy „majd tudják, kibe kell ezt szalajtani" [47]. A dolgozó parasztság felvilágosítására tulajdonképpen kevés volt az, amit a fasizmus nehéz évei, a lehetetlen körülmények közepette tenni tudtak. Ami eredményt akkor elértek, az emlékezésekből és iratokból hitelesen megállapítható, hogy elsősorban Balázs Ignác, Grégász József, Eged Lajos, Mácsai János, Bóta Bernát és más elvtársak jó munkáját dicséri. Nem az ő áldozatvállalásukon és erőfeszítésükön múlott, hogy a hóstyák dolgozó parasztságát a párt számára még szélesebb körben megnyerjék és a reakcióval szembeállítsák. 1932 novemberében Eger szervezett munkásai ünnepi előadáson emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról [48]. 1932. április 20-i jelentésében az alispán igyekezett megmagyarázni a helyzetet és felhívta a figyelmet a szociáldemokrata pártnak a megye területén megélénkült nagyszabású akcióira. 18