Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

szálló szikra az erdő felgyújtására vezethetne. Az itt felsorolt indokaim alapján a kérelem elutasítandó volt" [34], A természetbarátok kunyhójából kipattanó szikra veszélyes volt az érseki erdészet számára, de az erdő kellős közepén, a tölgyfák és bükkök között felépített „úri" turisták várkúti menedékháza nem. A természetbarátok menedékkunyhója végül sok herce-hurca és „instanciázás" után mégiscsak felépült. Felépülte után az érseki erdőgondnokság nem messze a kunyhótói ellenkunyhót állított össze ölfából, rőzséből, hogy onnan a kakastollasok jobban szemmel tarthassák a falusi fatolvajokat — valójában a menedékkunyhóban pihenő, beszélgető munkások kihallgatását szolgálta [35]. A Természetbarátok Turistaegyesülete célkitűzéseinek megfelelően szolgálta tagjainak érdekeit, részét képezte az egyetemes munkáskultúrmozgalomnak és politikai harcának. így adott keretet például az egyik május elseje megünneplésének is. A Horthy-korszakban május elseje megünneplésének engedélyezését a szervezett munkásság éveken át hasztalan kérelmezte a hatóságoktól. A rendőrség 1928-ban sem adta meg az engedélyt. Akkor határozták el Eger szervezett munkásai, hogy ünnepelni kivonulnak messze a várostól, a Bükk erdőségébe. Helybeli természetbarátok — többségükben szocialisták, kommunisták — vállalták a kb. 200—210 főnyi csoport kalauzolását. Az ünneplő társaság kora hajnalban indult el az erdő közé, túl még a Berván is, a Diána-lápába. Ragyogó napsütéses nap volt, s az ünneplők az erdőben végre, a tilalom ellenére is, szabadon beszélgethettek [36]. Ünnepi előadónak Kolacskovszky Lajost hívta meg a vezetőség Budapestről. Kolacskovszky maga is Heves megyei ember volt. A Tanácsköztársaság idején a megye első vörös alispánja, s éppen azért tartózkodott Budapesten, mert szocialista-kommunista magatartása miatt Egerben munkát nem kaphatott. Kolacskovszky 11 budai természetbarát társaságában már április 29-én megérkezett a Bükkbe. A 11 természetbarát szintén munkások, szocialisták. Ők Miskolc felől indultak, hogy ezzel félrevezessék a rendőrséget [37]. Az első éjszakát rozoga szénapajtában töltötték Jávorkútnál, az erdő mélyén. A május elsejére virradó éjszakán pedig a Tarkő sziklaodújában helyezkedtek el. Itt készültek a Heves megyei és budapesti szocialistákkommunisták egy kis csoportja a munkásosztály nagy ünnepének, május elsejének megünneplésére. Április 30-án éjfélkor a Heves megyeiek két küldötte érkezett a Tarkőbe megtárgyalni a másnapi teendőket. Az egyik Dancza János, a másik Fazekas János volt. Egriek, budaiak nyugodtan beszélgethettek a gallyakból rögtönzött tábortűz mellett. Nyugodtan emlékezhettek, tervezgethettek, hiszen itt nem kellett tartaniuk rendőröktől, besúgóktól. „Sasok vijjogása, madarak dala ébresztette a társaságot. Egriek, budaiak kiálltak a barlang szája elé és kéz a kézben rázendítettek: Nem lesz a tőke úr mirajtunk, elvész, aki a múltnak él, A szabadság hónába tartunk, az igazság nekünk a cél" [38] 16