Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Mert a fejlett értelem igényli az önállóságot, de az csak akkor érték, ha azt értelmes ember értelmes életre használja. Miben nyilvánuljon meg ez az önállóság? Röviden próbálok rá válaszolni: mindenben, ami a tanulók sokoldalú fejlesztését pozitív irányban elősegíti és képessé teszi az önművelésre, a továbbfejlődésre. A továbbiakban az önálló tevékenység különböző formáit, módjait vá­zolom, elismerve, hogy ez csak része sokrétű feladatunknak. A tanári elő­készület és a tanulói munka szempontjából eleinte a legegyszerűbbnek láttam bevezetését az ún. „hagyományos" tantervi anyag tanításánál a gyakorlások és feleltetések alkalmával. (Az általános iskola 5. osztályától kezdve.) Az új ismeretek nyújtásánál akkor még szinte kizárólagosan jó­nak a tanári magyarázatot tartottam. Ezután egy-egy sikeres próbálkozás és az ezt követő pozitív tapaszta­lat arra ösztönzött, hogy az ismeretnyújtás különböző mozzanataiban is al­kalmazzam. Feladatlapok, egy-egy kisebb program beiktatása és kipróbálása jelzik ezt az utat. Ezekből — a különben évekig tartó próbálkozásokból — a kö­vetkező tanulságokat vontam le: — Lehetséges az önálló munkára, tevékenységre való nevelés már az általános iskola 5. osztályától kezdve. — Az oktató munka szerves része lehet ez a munkaforma. — Ha a tanítási órán vagy órán kívüli foglalkozásokon alkalmazzuk, akkor lesz eredményes, ha a tanár azt alaposan előkészíti, meg­tervezi. — A tanulói önállóság nem jelenthet magárahagyatottságot. Szóban és írásban is kértem tanítványaim véleményét erről a mun­kaformáról, véleményük mindig egyértelműen pozitív volt. A szakosítás miatt jelentkező különböző pedagógiai ráhatások azonban gyakran gátló körülményként hatottak. Amikor sikerült az egy osztályban tanítóknak ,,egy nyelven beszélni", azonosan jó módszerekkel dolgozni, ez pozitívan hatott szinte minden gyerek tanulmányi eredményére és emberi maga­tartására. Felmérésekkel igazoltuk, hogy az önálló feladatmegoldás előnyösen befolyásolja a feladatmegoldó-készség fejlődését és elősegíti olyan tulaj­donságok kialakítását, mint például a nehézségek leküzdése, kritikai ér­zék, önuralom, akaraterő fejlesztése stb. Óralátogatásaim és a saját pró­bálkozásaim is meggyőztek arról, hogy az ilyen jellegű munkát sokkal ko­rábban is meg lehet kezdeni. Hét évvel ezelőtt adódott erre lehetőségünk, amikor a komplex kísérlet indult a II. számú gyakorló általános iskolában. Fontos feladatnak tartottuk a tanév elején végzett helyzetfelmérést, ennek és a folyamatos megfigyelések alapján az osztály tanulóira vonat­kozó tanulási szint megállapítását. Az első négy osztályban alapvető a cselekvő ismeretszerzés. Ezek ke­retében fontos a cselekvő szemléltetés, mert a játékos manipulatív isme­retszerzés ha alkalmazkodik a tanulók életkori sajátosságaihoz, előnyösen motiválja tevékenységüket. 160

Next

/
Thumbnails
Contents