Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

A tanítási órák új szerkezetének lényege: — feladatokat, feladatsorokat jelölünk ki, — azokat a gyerekek önállóan megoldják, — a megadott idő elteltével beszámolnak munkájukról, — indokolják, törekszenek a megoldás pontos megfogalmazására, ezt követi — a megoldás ellenőrzése, majd — a nevelő értékeli a tanulók munkáját. Az új „anyagnak" problémamegoldás útján történő feldolgozása többször is ismétlődhet az óra folyamán. Tapasztalatunk szerint: a tanítási órák légköre felszabadult, ha azt a tanulók tevékenysége és önálló munkája jellemzi. Valljuk, hogy a képességek kifejlesztésének útja a tevékenységek gyakorlása. A matematikai tevékenységben három fokozatot szokás megkülönböztetni : 1. Tények gyűjtése, megfigyelés, indukció segítségével; 2. Az összegyűjtött anyagból az elsődleges fogalmak kialakítása; 3. A kialakított fogalmaknak, tételeknek konkrét modelleken történő ellenőrzése, az elmélet alkalmazása. Azt a tanítási módszert, amelynek célja a tanulók matematikai tevékenységének kialakítása, aktív módszernek nevezzük. A hatásos oktatónevelő munka érdekében törekszünk az egyéni és a kollektív munkafolyamat dialektikus egységének a megteremtésére. Ezen azt értjük, hogy az egyéni teljesítményt mindig az egész osztály kísérje figyelemmel. A tanulók személyiségének fejlesztését fokozza, ha lehetőséget biztosítunk egymás nézeteinek, elképzeléseinek a megvitatására. A tanulásnak munkatevékenységként való felfogása lehetővé teszi, hogy kiköszöböljük azokat a káros tényezőket (a szorongást, a félelmet), amelyek a tanítási órák szokásos velejárói. Azért törekszünk arra, hogy az alkotás lehetősége legyen valamennyi tanítási óra természetes velejárója, mert így tudjuk biztosítani azt a motivációs bázist, amelynek alapján a tanulók a tanulást és ezzel együtt valamennyi munkatevékenységet lelkesedéssel végeznek. Mindannyian jól tudjuk, hogy az oktatási folyamat korszerűsítése nem egyetlen óratípus problémája. Tényleges megoldást csak a folyamat összes mozzanatára kiterjedő szemléletbeli, strukturális és metodikai változásokkal együttesen érhetünk el. Mindenféle óramodellnek tehát azt a célt kell szolgálnia, hogy az egy osztályba járó valamennyi tanuló különböző tevékenységegyüttesét tervszerűen és módszeresen fejlessze. Ennek a követelménynek csak az az eljárás tehet eleget, amely folyamatosan az önálló munka különböző lehetőségével foglalkoztatja a tanulókat. A hagyományos tanítás alapvető hibájaként rójuk fel, ha nem alkalmazza megfelelően a matematikai nyelvet, ha formálisak az ismeretek, hogy a tanulóktól az ismeretek passzív befogadását és memoratív megőrzését kívánja. Munkánkban — talán éppen ezért is — különösen fontosnak tartjuk az önállóság fejlesztését. A tanár és a diák önállóságát. Miért? 159