Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Szerencsére sokan vagyunk, akiknek az ilyen jellegű munkára már évek óta megvolt a lehetőségünk tervszerű és folyamatos kísérletek formájában. Gyorsan szaporodik azok száma is, akik önkéntesen vagy feletteseik biztatására próbálkoznak az eredményes matematikaoktatást tettekkel, a hétköznapok kemény munkájával szolgálni. A következőkben vázolom azokat a próbálkozásokat, kipróbált eljárásokat, amelyeket az új tartalomhoz illőnek, illetve jónak tartunk. A teljesség igénye nélkül szeretnék most felvillantani néhány olyan gondolatot, problémát, ami az elmúlt évek során munkánk közben foglalkoztatott. Remélem, hogy ez a betekintés hasznos lesz azok számára is, akik hasonló úton járnak, vagy útkeresés előtt állnak, hiszen célunk közös: az eredményesebb tanulást, az alaposabb tudást, a tárgy szeretetét akarjuk tudatosan alakítani. Munkánkat bizonyos alapelvek, célkitűzések határozzák meg, amelyek döntően hatnak a módszerek kialakítására. Az egyik legfontosabb: az új tanterv által meghatározott célkitűzések; A másik: ennek a tantervi anyagnak a követelményrendszere. Jellemzőit az alábbiakban összegezhetném: 1. Meggyőződésünk, hogy a korszerű matematikatanítás tartalmi és módszertani korszerűsítést jelent, és ezek nem választhatók el egymástól; 2. A matematika tudományának mai szemlélete alapján kiválasztott iskolai tananyag tartalmát a pedagógia és pszichológia elméletének alkalmazásával tanítjuk, továbbá; 3. A tanuláshoz olyan kedvező feltételeket kívánunk biztosítani, amelyek lehetőséget adnak a tevékeny, önálló ismeretszerzéshez; 4. Tudatosan és tervszerűen szeretnénk fejleszteni és megnövelni a tanulók aktív tanulási idejét (természetesen a tanítási órán belül) az ún. „aktív módszerek" alkalmazásával; 5. A lehetőségekhez mérten teret és lehetőséget adunk minden tanulónak arra, hogy képességeit maximálisan fejleszthesse; 6. Az oktatási folyamatot úgy szervezzük, hogy megvalósítható legyen az alkotó szellemű tanítás és tanulás, amely lehetővé teszi, hogy az oktatás a nevelő és tanulóközösség együttes, közös munkája. Mindezekből az is következik, hogy a módszerek korszerűsítését nem úgy értelmezzük, hogy az csak egy folyamat bizonyos szakaszaira terjed ki, hanem ami olyan szemléletbeli változást igényel, amely abból indul ki, hogy a tanuló aktív tényezője a pedagógiai folyamatnak, nem csak befogadója az ismereteknek, hanem azok elsajátításában, alkalmazásában alkotóan vesz részt. A módszerek korszerűsítésének tehát abba az irányba kell hatni, hogy egyre magasabb szinten tegye lehetővé a tanulók aktív munkáját! A korszerűen feldolgozott ismeretanyag a tanítási órák szerkezetének a megváltoztatását is igénylik, mert a „hagyományos keretek" között zajló óra formális fokozatainak mesterkélt betartása időt rabol, esetenként csökkenti a tanulók tevékenységét. 158