Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Ezt mutatták az 1929-es OTI-választások, ahol a kommunisták és szocialisták indultak. Az erősödő munkásmozgalmat tükrözik a megyei sajtó 1928—29. évi számai is [25]. Az Egri Népújság inti a politikai vezetést attól, hogy a baloldallal szemben a legcsekélyebb mértékben is lojális legyen. A szakszervezetek 1929 áprilisában egy beadvánnyal fordultak a város vezetőségéhez, amelyben a munkásotthon létesítésének engedélyezését és anyagi támogatást kértek. Erre a helyi sajtó elvakult dühvel reagált: „Nincs pénze a városnak munkásotthon építésére . . . erélyesen tiltakozunk az ellen, hogy a gondolkodásában egységes Eger egy fillérrel is hozzájáruljon egy szociáldemokrata tűzfészek megteremtéséhez" [26]. Hiába volt a féktelen terror, a vad gyűlölet, nem tudták megakadályozni a dolgozó tömegek ellenállási mozgalmának, rendszer elleni gyűlöletének szélesedését, a munkások-parasztok, a haladó demokratikus érzelmű értelmiségek egymásratalálását szövetségének alakulását. Ezt bizonyította az 1928. május elseje megünneplése is. Felhasználták ehhez a Természetbarátok Turistaegyesületét — a munkásturisták szervezetét is, amely a megyében 1912 óta működött. Néhány lelkes nyomdász alakította meg 20 taggal a TTE egri csoportját. A csoport fejlődését a háború megakasztotta, így elmaradt a menedékház építése is. „1922-ben 10 éves jubileumát ünnepelte a csoport, mely alkalomból a városház dísztermében jubiláris közgyűlést tartottak. Ebben az időben 105 tagja volt a csoportnak, 1923-ban pedig 112 volt. Később egy bizonyos szétválasztódási folyamat ment végbe a csoportban, amennyiben azok, akik a csoport munkás jellegével megbarátkozni nem tudtak, átmentek a Magyar TE-hez, úgyhogy úgyszólván csupán a munkástagok maradtak hűséges tagjai a csoportnak. A két tábor bizonyos ellenszenvvel viseltetett egymással szemben" [27]. Nagy problémát okozott a helyiség hiánya. A túramegbeszéléseket — a szakszervezeti csoportmegbeszélésekhez hasonlóan — gyakran „a nagytemplom előtti parkban voltunk kénytelenek megtartani" [28]. Az ezekben az években újjáválasztott vezetőség lelkesedéssel és céltudatossággal élénkítette fel a csoport tevékenységét és jelentős tömegeket is sikerült megmozgatnia. A csoportban, célkitűzéseiben és szellemében meghatározó szerepet játszottak azok az elvtársak, akik a Tanácsköztársaság idején a munkásmozgalomban jelentős szerepet töltöttek be. Az ő munkájuk során ötvöződött a szakszervezeti mozgalom és a Természetbarátok Turistaegyesületének tevékenysége. Ennek nyomán kapott helyet 1929-ben a csoport a munkásotthonban, amely azt eredményezte, hogy a taglétszám „rövid idő alatt harminc százalékkal emelkedett, a turaforgalom pedig kétszáz százalékkal" [29]. Kiépült a fotóosztály, fotókiállításokat rendeztek, megalapították a könyvtárat, amely jelentős számban természettudományos könyveket tartalmazott. A csoport tevékenységének fellendülését bizonyítja a csoport túrastatisztikája is: „1926-tól 1930. július 15-ig, azaz négy és fél év alatt összesen körülbelül 400 túrát mutat ki 3500 résztvevővel, ami, tekintve Eger város szociális viszonyait, igen szép teljesítmény" [30], 14