Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Ezt mutatták az 1929-es OTI-választások, ahol a kommunisták és szocia­listák indultak. Az erősödő munkásmozgalmat tükrözik a megyei sajtó 1928—29. évi számai is [25]. Az Egri Népújság inti a politikai vezetést at­tól, hogy a baloldallal szemben a legcsekélyebb mértékben is lojális le­gyen. A szakszervezetek 1929 áprilisában egy beadvánnyal fordultak a város vezetőségéhez, amelyben a munkásotthon létesítésének engedélye­zését és anyagi támogatást kértek. Erre a helyi sajtó elvakult dühvel rea­gált: „Nincs pénze a városnak munkásotthon építésére . . . erélyesen tilta­kozunk az ellen, hogy a gondolkodásában egységes Eger egy fillérrel is hozzájáruljon egy szociáldemokrata tűzfészek megteremtéséhez" [26]. Hiába volt a féktelen terror, a vad gyűlölet, nem tudták megakadá­lyozni a dolgozó tömegek ellenállási mozgalmának, rendszer elleni gyűlö­letének szélesedését, a munkások-parasztok, a haladó demokratikus ér­zelmű értelmiségek egymásratalálását szövetségének alakulását. Ezt bizo­nyította az 1928. május elseje megünneplése is. Felhasználták ehhez a Természetbarátok Turistaegyesületét — a munkásturisták szervezetét is, amely a megyében 1912 óta működött. Néhány lelkes nyomdász alakítot­ta meg 20 taggal a TTE egri csoportját. A csoport fejlődését a háború megakasztotta, így elmaradt a menedékház építése is. „1922-ben 10 éves jubileumát ünnepelte a csoport, mely alkalomból a városház dísztermében jubiláris közgyűlést tartottak. Ebben az időben 105 tagja volt a csoportnak, 1923-ban pedig 112 volt. Később egy bizo­nyos szétválasztódási folyamat ment végbe a csoportban, amennyiben azok, akik a csoport munkás jellegével megbarátkozni nem tudtak, átmen­tek a Magyar TE-hez, úgyhogy úgyszólván csupán a munkástagok ma­radtak hűséges tagjai a csoportnak. A két tábor bizonyos ellenszenvvel viseltetett egymással szemben" [27]. Nagy problémát okozott a helyiség hiánya. A túramegbeszéléseket — a szakszervezeti csoportmegbeszélésekhez hasonlóan — gyakran „a nagy­templom előtti parkban voltunk kénytelenek megtartani" [28]. Az ezekben az években újjáválasztott vezetőség lelkesedéssel és cél­tudatossággal élénkítette fel a csoport tevékenységét és jelentős tömege­ket is sikerült megmozgatnia. A csoportban, célkitűzéseiben és szellemében meghatározó szerepet játszottak azok az elvtársak, akik a Tanácsköztársaság idején a munkás­mozgalomban jelentős szerepet töltöttek be. Az ő munkájuk során ötvö­ződött a szakszervezeti mozgalom és a Természetbarátok Turistaegyesü­letének tevékenysége. Ennek nyomán kapott helyet 1929-ben a csoport a munkásotthonban, amely azt eredményezte, hogy a taglétszám „rövid idő alatt harminc százalékkal emelkedett, a turaforgalom pedig kétszáz százalékkal" [29]. Kiépült a fotóosztály, fotókiállításokat rendeztek, megalapították a könyvtárat, amely jelentős számban természettudományos könyveket tar­talmazott. A csoport tevékenységének fellendülését bizonyítja a csoport túrasta­tisztikája is: „1926-tól 1930. július 15-ig, azaz négy és fél év alatt össze­sen körülbelül 400 túrát mutat ki 3500 résztvevővel, ami, tekintve Eger város szociális viszonyait, igen szép teljesítmény" [30], 14

Next

/
Thumbnails
Contents