Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

ad Az ilyen tankönyv is nagymértékben különbözik a folytonos vagy rendszeres PG-től, mert felépítettségét elsősorban csak metodikai kritériumok határozzák meg. 2. Az egészében és részleteiben is graduált, a leckékben elkülönítetten megjelenő grammatikai anyagnak van alárendelve a kontextus. 3. A kellően graduált és önálló részként megjelenő grammatikai anyag a kontextusnak van alárendelve. 4. Csak a kontextus kísérőjeként, ad hoc-szerűen fordulnak elő grammatikai jelenségek. 5. A kontextust nem egészíti ki grammatikai anyag. Bizonyos nyelvtani szerkezetek kiemelése (főként ismétlési céllal) tanári feladat. A fenti típusok egymástól külön-külön, hosszabb távon (tanévek) is érvényben lehetnek, de a nyelvoktatás szintjétől függően tanévenként (vagy hasonló időszakonként) is változhatnak egy bizonyos oktatási rendszeren belül is. Hazai nyelvkönyveink zöme a második, de főként a harmadik, haladó fokon pedig a negyedik és az ötödik (szöveggyűjtemény) típushoz sorolható. Az oktatás általános és speciális célrendszerétől, az adott feltételektől elvonatkoztatva nem minősíthetjük a fenti típusokat, de tulajdonképpeni grammatikaoktatásról csak az első három típus esetében beszélhetünk. Mivel az első típus hazai tanintézeteinkben nem jellemző, a továbbiakban csak a második és a harmadik típusra vonatkozóan teszek megjegyzéseket. A „megszakított" jelző csak abban az esetben lehet érvényes, ha egy tervszerűen felépített rendszer megszakítottságáról van szó. A megszakított (intermittens) pedagógiai grammatika főbb jellemzőiként a következőket említhejük: a) Az előzőekből már következik, hogy tágabb és szűkebb értelemben véve is a metodikai elveknek megfelelően graduált grammatikával állunk szemben. Az éves tantervi anyagból a taníthatóság (teachability), a hasznosság (usefulness), a gyakoriság (frequency) szem előtt tartásával (a harmadik típus esetében a kontextus igényeit is figyelembe véve) szelektál a tankönyvíró, és a fokozatosság elve alapján oly módon dolgozza fel konkrét nyelvi anyagát, hogy az mind a tanuló, mind a tanár számára az oktatási célok megvalósításának alkalmas eszközévé váljék. Nyelvészeti megfontolások inkább csak az egyes nyelvtani jelenségek prezentációjában érvényesülnek, természetesen eklektikus módon. b) A kontrasztív nyelvi elemzés és a hibaelemzés megállapításait a tankönyvírónak következetesen figyelembe kell vennie. A grammatikai anyag megfelelő csoportosítása, a csoportok belső rendjének megteremtése, az egyes csoportok sorrendjének a megállapítása, az egészre és a részekre fordítandó, illetve fordítható idő mennyiségének a meghatározása, azaz a megtanítandó struktúrák térbeli és időbeli elrendezése a tankönyvíró legfontosabb teendői közé tartozik, amelynek végzése közben a két nyelv hasonlóságaira és kontrasztjaira állandóan ügyelnie kell. A részeknek az anyanyelv tulajdonságaitól elvonatkoztatott arányosítása (amelyet természetesen az adott idegen nyelv jellege is nagymértékig