Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Főiskolai hallgatóink hagyományt kutató, hagyományt őrző és hagyományt teremtő szerepe az ismertetett néhány példa alapján is bizonyítható, de ennek ellenére ránk is vonatkozik az állásfoglalásnak az a figyelmeztetése, mely szerint az eddigieknél jobban kell összekapcsolni a nemzeti hagyományok ápolását, a történeti szempontok érvényesítésével. Ugyanis „csak így válhat igazán tudatossá az a belső folytonosság és újszerűség, amely 1848-at, 1919-et és 1945-öt összekapcsolja és megkülönbözteti, csak a társadalmi és erkölcsi fogalmak, kategóriák tartalmi módosulásainak tudatos felismerése teszi lehetővé a hagyományok — köztük a forradalmi, a haladó, a népi hagyományok — kritikus elsajátítását és vállalását." (Társadalmi Szemle uo. 46.) Ünnepségek — megemlékezések A hagyományőrzésnek igen jó alkalmai az ünnepségek, megemlékezések, melyeknek célja a múltba tekintés, a múlt idézése, hiszen köztudott, hogy a múlt ismerete nélkül gyökértelen a jelen, de egyszersmind a múltnak a jelennel való szembesítése a jövőbe tekintést is szolgálja. így lesz ünnepségeinken is „a szocialista hazafiság megbonthatatlan egysége hagyománynak és jelennek, folytonosságnak és jövőnek, munkásosztálynak és nemzetnek." (Társadalmi Szemle uo. 44.) Az ünnepségek egész sora ismétlődik évről évre, lehetőséget adva a nevelésnek is. Azonban éppen ebből az ismétlődésből adódik, hogy gyakran kevés bennük az egyéni, a sajátos, illetve az érdeklődést ébresztő, vonzó. Hallgatóink magukkal hoznak az általános és középiskolából számos olyan emlékképet, mely azt tükrözi, hogy a lélektelenség, a sablonszerűség elszürkíti a legnemesebb érzelmeket hordozó ünnepeket is. Ebből adódik, hogy ha ünnepségről beszélünk ugyanaz a dekoráció, azonosan szerkesztett rendezvény, gépzene, szavalat, igazgatói beszéd jut eszünkbe, az utóbbiban legfeljebb a számok változása jelezve az aktualizálást, illetve az évek múlását. Nem véletlen, hogy ünnepségeink megítélése olyan, amilyen, hiszen a frázisosság, az ötlettelenség, az ismétlődés, a belső fűtöttség hiánya senki számára nem eredményezhet olyan élményt, amilyen kívánatos lenne. Problémaként jelentkezik az is, hogy nagyon sok helyen az ünnepségeken való megjelenés kötelező. Nem azért mennek oda, mert a motívumok ösztönzik őket, hanem valamiféle kényszerből. Ez a tény aztán rányomja a bélyegét a részvételre is. A tapasztalatok azt is igazolják, hogy a részvevők ünnepi aktivitása nagymértékben csökken az által, hogy hiányzik ünnepségeink pszichikai, politikai előkészítése. Régi igazság, hogy nem ott kezdődik az ünneplés az ünnepség színhelyén, hanem sokkal előbb. A „bemelegítés", a ráhangolás jelentősen módosítja a hatást. Vajon tudatosan élünk-e a tapasztalatainkkal, figyelembe vesszük-e az előkészítéssel kapcsolatos feladatokat? A gyakorlat azt igazolja, hogy nem vagy nem eléggé. 8* 115