Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Entwurf. Létét azonban ez az iskola lényegében nem az Entwurfnak köszönhette. A pesti reáliskola felállítását, sőt megindulását is 1847-re vezette vissza az iskolatörténet összeállítója Kemény Xavér Ferenc. Ekkor alakult ugyanis ki a „városi reál és főelemi tanoda" négy osztálya. A negyedik osztály volt a kétéves „alreál-tanoda" [23]. A piaristák vezetése mellett a népiskolához kötött magyar nyelvű reálosztályok azonban csak 1857. június 3-ig működtek [24] (viszont tartósnak bizonyult az Entwurf előírásai szerint 1855-ben megindított, kezdetben német tannyelvű főreáliskola). Máshol is volt próbálkozás, hogy a népiskolából fejlesszék ki a reáliskolát, legalább annak alsó osztályait, az alreáliskolát. Ezért képezett közös intézményt sokáig sok helyen az alreál- és az elemi iskola a Bach-korszakban, pl. a szegedi alreáliskola esetében [25]. Ez megfelelt az Entwurf elgondolásainak is, hiszen az is egyenlőségjelet tett az alreál- és a polgári iskola közé [26]. Emiatt elég éles különbség alakult ki szociális összetételt és szakmai színvonalat tekintve egyaránt az alreál- és az alsó és felső tagozatot egyaránt tartalmazó főreáliskolák között. Az alreáliskolákban az Entwurf szerint a kémia oktatását a II. osztályban kellett megkezdeni. Az első félévben egy igen kevés kémiát is tartalmazó ásványtan, a második félévben természettan (Naturlehre) tanítását írta elő a rendelet, amelyben főleg kémia volt a tananyag: ,,A testek általános tulajdonságai, különbözőségük, tekintettel halmazállapotukra és belső anyagi minőségükre. A legfontosabb elemek és vegyületeik" [27]. Az alreáliskolában használt tankönyvek kezdetben nagyrészt olyanok voltak, amelyek „alsó reál- és nép-iskolai használatra" készültek, mint pl. Grynaeus [10] és Fischer [15,16] előbbiekben említett tankönyvei. Azokon a helyeken azonban, ahol a reáliskolát magasabb színvonalra akarták emelni, ezek a tankönyvek nem feleltek meg, ott az ausztriai tankönyveket, F. Zippe ásványtanát és főleg Hinterberger kémiáját használták, különösen ott, ahol e tárgyakat németül oktatták. A Bach-korszak végén is a színvonalat ezeknek a könyveknek magyarra ültetésével (ill. átdolgozásával vagy utánzásával) érhették el [25, 29]. Ezek közül is kimagaslik Dékány Ráfael műve, addig azonban míg az elkészült, ő is Hamm és Hinterberger német nyelvű tankönyveiből készült kéziratból tanított [34]. Dékány Elemi vegytana 160 oldalon keresztül csak a szervetlen kémiát tárgyalta az akkor szokásos kérdés-felelet formájában. Adott „stehiometriát" is, közölte táblázatosan az egyenértéksúlyokat, hogy „hány s. r. (súlyrész) veendő minden elemből 100 s. r. élenyhez arányítva". Később a „8 s. r. élenyhez" (oxigénhez) viszonyított egyenértéket is megadja. A főreáliskolák felső tagozatában a II. év 1. félévében egyszerre két tantárgy keretében szerepelt a kémia, a heti 2 órás ásványtanban, ahol az előírás szerint „különös tekintettel a kémiai összetételre" kellett tanítani az ásványtant, ugyanakkor a 4 órás fizika (természettan) tananyaga az Entwurf előírásai szerint „a kémia elemei" voltak. Hogy azonban a különböző iskolákban az Entwurf előírásait nem érezték feltétlenül megtartandó zsinórmértéknek, kitűnik már az előbbiekből is, hiszen Dékány alreáliskolai Elemi vegytana már a főreáliskolák tananyagát tárgyalta. Még inkább tanúsítják a helyi eltéréseket a külön96