Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Alig valamivel magasabb fokú Orbán József miskolci református- tanárnak Sárospatakon a népiskolák számára kiadott könyve. Kémiai vonatkozású anyagrészei közül leghosszabban az égésről szól. Alapfelfogására jellemző egy mondata: „Bölcsen rendelte a teremtő azt, hogy közönséges levegőnk álljon négy rész fojtóból és egy rész élenyből" (fojtó = nitrogén, éleny = oxigén) [19]. Jellemző egyben az is, ahogy a tanítás módját javasolja a szerző az előszóban: „Olvastassa el a tanító az egyes cikkeket gyermekeivel értelmesen kétszer, háromszor is ha szükséges; továbbá minden előjövő kísérletet nézeltetve mutasson meg tanítványainak; a kísérletet életből vett példákkal világosítsa; végre a kérdéseket hagyja ki (értsd: adja fel) tanítványainak, hogy azokra magok a gyermekek keressék ki a feleleteket, s ezeket elsőben írják le, majd miután a tanító átnézte, s kijavította, tanulják is meg könyv nélkül". Ez bizony elég régies felfogást tükröz. Ha azonban mindezeknek a népiskolai tankönyveknek kémiai anyagát (mennyiségi és korszerű színvonal szempontjából egyaránt) összehasonlítjuk akár a szabadságharc előtti, akár pedig a kiegyezést közvetlenül megelőző, vagy követő időkével (egészen a felszabadulásig!), a mérleg feltétlenül a Bach-korszak idejében írottak, használtak javára dől el. Leszögezhetjük tehát, hogy amikor a fejlettebb Ausztria társadalmi adottságai közvetlenül hatottak a magyar iskolák szervezetére és oktatási tartalmára egyaránt, a kémia és általában a természettudományok a városi népiskolákban különlegesen jó helyzetben voltak. A reáliskolák kémiaoktatása A kémia oktatásának eddigi, említett történészei a Bach-korszak egyetlen jelentős alkotásaként a reáliskolák rendszerének kialakítását említik, amely iskolatípusban a kémiának az eddigiekhez viszonyítottan kiemelt szerepe volt. Mindebben feltétlenül igazuk van, észre kell azonban vennünk, hogy ha nincsen az Entwurf, akkor is megteremti előbb-utóbb nálunk is a fejlődő társadalmi szükséglet a nyugaton kialakult reáliskolatípushoz hasonló iskolafajtát. Teljes mértékben igaza van Fináczy Ernőnek, amikor azt mondja: „Idegen kézből kellett vennünk, erőszakos rázkódtatás útján kellett befogadnunk, aminek fokozatos kifejlődésére itt a hazában is megvoltak már némely feltételei és történelmi előzményei" [20]. Tanúul hívhatjuk az erdélyi evangélikus szász és a református egyház reformterveit (1844. ill. 1846), Széchenyi reáliskolai elgondolásait (1844), s nem utolsósorban az első felelős magyar minisztérium alapvető rendeletét (1848) [21]. Mindezek azonban végül meghiúsultak a történelmi események miatt. Volt azonban néhány sikeresebb kezdeményezés is. A pozsonyi reáliskola első évkönyve [22] büszkén hivatkozik arra, hogy az iskola teljesen a városi polgárság kezdeményezésére jött létre, a Helytartótanács már 1846-ban a 27 329. számú rendeletével az intézmény tervét jóvá is hagyta. Az iskola építése (a pozsonyi polgárok adományából) a szabadságharc zivatara miatt elhúzódott, végül a megfelelő tanári kar összegyűjtése (volt közöttük osztrák, morva, „magyar-német", magyar) is időbe telt, így mire megnyílhatott az iskola, már életbe lépett az 95