Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Már itt szükséges megjegyezni, hogy minél részletesebben vizsgáljuk anyagunkat, annál inkább kitűnik a kitűzött feladat végrehajtásának nehézsége: még az azonos iskolatípusba tartozó, azonos felekezet által fenntartott iskolákban (vagy akár a községi intézményekben) sem volt teljesen azonos az oktatási anyag, s különösen a kémia tananyagát, szemléletét tekintve volt igen nagy az elétérés. E nehézség késztette az előző kutatókat, hogy a keretek felvázolása, az alapdokumentumok (tantervek, utasítások, elgondolások) ismertetése után megálljanak. A helyzet reális felméréséhez végig kell tanulmányoznunk a tankönyveket, nemegyszer pedig csak az iskolai évkönyvek („programok") adnak útbaigazítást arra, hogy milyen tankönyvet használtak. Még így sem állapítható meg mindig teljes biztonsággal, hogy egyegy tankönyv anyagából mennyit tanított meg egy átlagos tanár, egyrészt mert az iskoláknak, illetve a szaktanárnak viszonylag szabad keze volt, másrészt mert — főleg kezdetben — sok könyv egyszerre két-, vagy háromféle iskolatípus részére készült, pl. Thüringer Ambro első tankönyve „algymnasiumok, reál és elemi iskolák számára és magán használatra" készült [7]. Sok iskolai évkönyv utal arra, hogy a tanár kéziratos jegyzete alapján folyt az oktatás. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a nemzetiségi iskolák oktatását nézzük. A belényesi gör. kat. román tannyelvű főgimnázium például magyar és német nyelvű tankönyvekből oktatott románul [7. а]. Kémia a népiskolákban A népiskolák már szervezetüket tekintve sem voltak egységesek, a 3 éves községi iskolától a 6 éves városi mintaiskolákig sokféle megvalósult változattal találkozunk. Nem tudta áttekinteni a népiskolák rendszerét akkor a Bach-korszakhoz időben sokkal közelebb álló Erdődi János sem 1882-ben. Csak annyit szögezett le, hogy az ötvenes években a természettudományokat nálunk 1850—1868 között a katolikus iskolákban olvasókönyvekből, a protestánsok enciklopédiákból tanították [8]. Ilyen éles ellentétet most, amikor ezeket a könyveket összehasonlítjuk, nem találunk, legalábbis ami az általános elgondolásokat illeti. Városi és falusi iskolákban egyaránt legelterjedtebben Grynaeus Alajos „Tankönyv"-ének valamelyik kiadását használták, amelyek közül volt olyan, amelyik büszkén hirdette, hogy „14 különféle real-tanulmány"-t tartalmazott [9]. Ezek között is legjellegzetesebb az a tankönyv, amely legelső oldalán az abc leírásával kezdi, de már a 108. oldalon eljut „A testek belső különbsége. VEGYTAN" című fejezethez [10], s itt 3 sűrűn szedett oldalon kérdés-felelet formájában az akkori kémia egészét le kívánja tárgyalni. Pl. az egyik kérdése és felelete ,.Miből fejlik a chlor? A chlor rendesen az ásványokból fejlik ki. Ha a megtört barna kőhöz sósavat öntünk, és azt megmelegítjük" . . . stb. A tanulók ilyen fokú tudásra nem tehettek szert, legfeljebb bemagolhatták a kérdésekre adandó feleletet. Ez az akkor alkalmazott módszerre is utal. 93