Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Magyarországnak a Habsburg-Ausztria és a Bach-rendszer?! Hozhatott és hozott is" [1]. Jelen dolgozat feladatául azt tűzte ki maga elé, hogy a legelhanyagoltabb korszak egyetlen (rendszerint nem is önálló) tantárgyának, a kémiának oktatását mutassa be, hogy ezzel a kémia tanítástörténetét teljesebbé tegye. A kémia oktatástörténetével néhány kutató munkája már eddig is foglalkozott, ezek közül Loczka Alajos és Garami Károly munkái [2, 3] említendők meg. Mindketten átfogó jelleggel a legrégibb időktől a közelmúltig terjedő idők kémiaoktatását igyekeztek bemutatni egymástól eltérő, de igen értékes felfogásban. Ilyen módon azonban egy-egy kiragadott időszak oktatástörténetének bemutatására, apró részletekbe menő vizsgálatára sem céljuk, sem terük nem volt. E dolgozat egyetlen korszak alaposabb tárgyalásával akarja az úttörők munkáját folytatni, előkészítve a kémia oktatása hazai részletes történetének megírását. Ez a munka egyben a magyar általános oktatástörténethez is adatokat kíván szolgáltatni, hogy ennek az elhanyagolt korszaknak reális képét végül sikerüljön megalkotni. Még olyan kérdés eldöntéséhez is hozzájárulhat a kémia oktatásának Bach-korszaki története: hogyan mutatkozott meg a gyorsan kapitalizálódó Habsburg-birodalom társadalmi szükséglete egy abszolutista kormányzati rendszer keretei között az ipar és az egészségügy alapozó tudományai között már akkor is szereplő kémia iskolai szerepében. Megnehezíti a téma tárgyalását, hogy a kémia, mint tantárgy a Bachkorszakban is csak elvétve — szinte csak véletlenül — szerepelt. Néhány előző dolgozatomban [4] azonban rámutattam, hogy ennek ellenére a kémiai ismeretek oktatását (más tantárgyak keretében ugyan) visszavezethetjük és vissza is kell vezetnünk a XVII. század végéig. Az 1777-es Ratio Educationis, amely több mint másfél évszázadig lényegében megadta iskolarendszerünk legjellegzetesebb vonásait, a kémiának a fizikában, a leíró kémiának az ásványtanban biztosított helyet. A szabadságharc bukása után, ahogy egy kortárs jellemezte: ,.Honunk tanintézetének miképi rendezése az ismert események után jó ideig függőben lévén" [5], elég nagy volt a bizonytalanság az iskolák ügyét tekintve, csak akkor tisztázódott végül a helyzet, amikor 1850-ben Magyarország középiskoláira is kiterjesztette Bach birodalmi miniszterelnök az osztrák középiskolák számára készített, 1849-ben kinyomtatott tanterv (Entwurf) [6] érvényét, ugyanakkor viszont az alsó fokú oktatás kereteit nem érintette. Csak közvetve vonatkozott az Entwurf a protenstáns iskolákra, amelyek a Ratio Educationist is, ezt is csak rendeletnek, nem pedig országos törvénynek tartották, s inkább lemondottak iskoláik nyilvánossági jogáról, mintsem lemondottak volna iskolairányítási jogukról. Mindenesetre ez volt az az idő, amikor kialakult az iskolarendszerünk ma is érvényes tagozódása: alapfokú (elemi), középfokú (gimnázium) és felsőfokú intézményekre. Leghelyesebb, ha a továbbiakban iskolatípusonként igyekszünk rekonstruálni a kémia helyzetét, tananyagát, tankönyveit, kísérleti felszereléseit stb. 92