Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

kássága jelenti a polgári filozófia csúcsát, másrészt mert a társadalmi tudatra vonatkozó marxista alapvetés is a Hegel-kritikából indul ki. Hegel e témával foglalkozó művében — A szellem fenomenológiájában — a szellem, illetve a tudomány és filozófia (mármint a hegeli filozófia) mindenhatóságát vallja. Marx szavaival: ,, . . . igazi vallásos létezésem vallásfilozófiai létezésem, igazi politikai létezésem jogfilozófiai létezésem, igazi természeti létezésem a természetfilozófiai létezés, igazi művészeti létezésem a művészetfilozófiai létezés, igazi emberi létezésem a filozófiai létezés." [1]. Ebből is következik, hogy a „józan ész" vagy a „közönséges emberi értelem", melyre a „tudatlanság, forma- és ízlésnélküli nyerseség" [2] jellemző, valamilyen alacsonyabb rendű, megvetendő, az emberhez méltatlan gondolkodásmód. A tudomány védelmében támadja azt a gondolkodásmódot, mely „A józan ész nyugodtabb medrében folyva tovább a természetes bölcselkedés útszéli igazságát adja elő" [3]. Azok ellen ír, akik „Afféle végső igazságok létrehozásának fáradságát rég elengedhették maguknak; mert rég megtalálhatók ezek a katekizmusban, a nép közmondásaiban stb." [4]. Kitűnik, hogy szorosan összekapcsolja, hasonló értelműnek tekinti, s veszélyesnek tartja „az isteninek közvetlen kinyilatkoztatását és a józan észt" [5] ; a vallási dogmákat és a „közönséges emberi értelmet". Amikor a „józan ész" ellen hadakozik, egyúttal a meghaladott filozófiai gondolatokat, illetve képviselőiket is beleérti: „A közönséges nép általában az, amelynek bölcsessége jut kifejezésre a régiek kórusában."[6]. Mindezeket azért ítéli el, mert Hegel szerint gátolják a tudomány fejlődését, ugyanakkor gyakran a tudományosság rangjára pályáznak. A hittel szembe is a tudományt állítja, amely a „józan ész" mellett a „papok zseni önhittségét" is hivatott legyőzni, mert „Igaz gondolatokra és tudományos belátásra csak a fogalom munkájában lehet szert tenni." [7] Ebben az értelemben tudományos és igaz ismeretek fedik egymást, s a vallási dogmák és a „józan ész" produktumai egyaránt hamisak. Idézett művének későbbi részében [8] ezzel szemben arról ír, hogy bár a „józan ész" nem képes kimondani az igazságot, tudnia kell azt, azaz bizonyos igazságtartalommal mégis rendelkezik, csak a „fogalom munkájának" hiánya megakadályozza kimondását, egyúttal meghagyva ezt a tudomány számára. E mellett szerinte is kimutatható az igazság és annak ellentéte ugyanazon tudaton belül, azaz a köznapi tudat vagy „józan ész" ellentmondásos jellege, heterogén volta. Dialektikus gondolkodói érzékenységgel ismeri fel a köznapi gondolkodás metafizikus vonásait, melynek megállapításai: „ez így és így van" a „művelt szellem" elleni jelszava a „józan észnek", mely szofisztikusnak tekint minden ettől eltérő további okoskodást [9]. Felismeri az érzelem szerepét, a köznapi tudat érzelmi telítettségét, mint negatív vonást, mely szerinte az állathoz hasonlóan csak „az érzelemben és csak ezáltal tud megnyilatkozni" [10]. Hegel köznapi tudat-értelmezésénél lényeges hiány — ahogy Grusin kimutatta [11] —, hogy figyelmen kívül hagyja annak társadalmi természetét, lét általi meghatározottságát, változó funkcióját, márpedig enélkül sem determinánsainak, sem tartalmi változásainak, funkcióinak alakulását 8