Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

nem lehet értelmezni, sem a tudomány szerepét, lehetőségeit felismerni a köznapi tudat formálásában. Marx és Engels köznapi tudatra vonatkozó nézetei szorosan kapcsolódnak a filozófia, s szorosabban a társadalomfilozófia alapkérdésére adott dialektikus materialista válaszhoz. Hegel-kritikájukban már megfogalmazódik az új értelmezés alapja, a hegeli abszolút szellem fejlődésének cáfolataként: ,, . . . a történelemnek ez a világtörténelemmé átváltozása nem az öntudatnak, világszellemnek, vagy más valamilyen metafizikai kísértetnek merőben elvont tette, hanem teljesen anyagi, empirikusan kimutatható tett, olyan tett, amelyre minden egyén, ahogy jár és kel, eszik, iszik és öltözik, bizonyítékokat nyújt" [12]. Ebből következően: „A tudat (Bewustsein) sohasem lehet más, mint a tudatos lét (bewusstes Sein), az emberek léte pedig az ő tényleges életfolyamatuk", vagy másként fogalmazva „Nem a tudat határozza meg az életet, hanem az élet határozza meg a tudatot" [13]. S nem is csak általában a társadalom léte határozza meg a társadalom tudatát, hanem mindig az adott konkrét társadalom gazdasági, s az erre épülő politikaihatalmi és szellemi viszonyai: ,,Az uralkodó osztály gondolatai minden korszakban az uralkodó gondolatok, vagyis az az osztály, amely a társadalom uralkodó anyagi hatalma, az egyszersmind uralkodó szellemi hatalma is" [14]. E gondolatok is bizonyítják, hogy „Csak a marxizmus törekedett . . . tudatosan olyan megközelítésre, melyben a mindennapiság mint explicite történetfilozófiai kategória, nevezetesen mint a különböző társadalmi tudatformák kialakulásának és differenciálódásának történeti és logikai kiindulópontja szerepel" [15]. Csak a marxizmus volt képes tudományosan értelmezni a mindennapi élet és mindennapi tudat viszonyát, csak az tudja kimutatni a köznapi és elméleti tudat dialektikus kapcsolatát, s mint történelmileg változó, de mindig meghatározott s jelentős, társadalmi szereppel bíró tényezőt vizsgálni, elemezni. A köznapi tudat e megközelítés alapján az emberek tömegeinek történelmileg és társadalmilag meghatározott, mindennapos gyakorlati életviteléből eredő úgynevezett „közönséges tudata". Engels a „közönséges tudat" és teoretikus tudat viszonyát részben Hegellel összhangban értelmezi, felismerve a kettő tükrözési szint és tükrözési mód szerinti különbségét, hogy „a fogalmakkal való bánás művészete nem veleszületett és nem is a közönséges, köznapi tudatban megadott képesség" [16], s „A józan ész bármily nagy legény is négy fal övezte hétköznapi birodalmában, egészen csodálatos kalandokba keveredik, mihelyt kimerészkedik a kutatás világába" [17]. Marx és Engels Hegelhez hasonlóan felismeri a metafizikus gondolkodás és a „józan ész" közös vonásait, a klasszikusok azonban főként azt tartják veszélyesnek, hogy ez a gondolkodásmód elterjedt a „tudomány és a munkásosztály köztudatában" is [18], ugyanakkor felismerik, hogy ez a szemléletmód több területen — a filozófián kívül — létjogosult. Lukács György Az esztétikum sajátossága című könyvének Marxtól eredő mottója: „Nem tudják, de teszik" arra enged következtetni, hogy ü