Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

elsajátítása az orosznyelvoktatás egyik legfontosabb feladata. Ezt „ . . . csak akkor oldhatjuk meg, ha az orosz nyelv hangjaival és az orosz beszéd dallamaival és ritmikájával a nyelvoktatás során behatóan foglalkozunk ... A beszéd egyéb elemei mellett a kiejtést külön is tanítani kell" [5:61]. Az általános iskolai kiejtéstanítás ma még eléggé problematikus. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, csak egy nagyon szegényes fonetikaiminimum tanításáról beszélhetünk, ahol megelégszünk néhány fonéma kiejtésének tanítgatásával нг, л, x, щ egy-két fontosabb kiejtési szabály bemutatásával pl. сегодня г—»-в, что ч—•ш és így tovább, valamint a különböző hanglejtési típusok ismertetésével. (Különösen sokat kínlódunk az 5. osztályban a 3. és 6. beszélgetéstől а кто это? что это? mondatok intonációjával, valamint az А это что? és а что делает ученик? (hanglejtésével). A kiejtés tanításának egyik legkiválóbb ismerője dr. Balogh I. [5:63] így ír: „A helyes orosz nyelvi kiejtés elsajátítása a magyar anyanyelvűek számára komoly és nehéz feladat, mert az orosz és magyar nyelv hangrendszere lényegesen különbözik egymástól. Ilyen egymástól különböző nyelvek esetébén különösen fontos, hogy nemcsak a hangok kiejtésére, hanem befogadására, az észlelésére is — azaz egyfelől az anyanyelvi és az idegen nyelvi hangoknak, másfelől pedig az idegen nyelvi hangoknak egymástól való megkülönböztetésére is — meg kell tanítanunk a tanulókat". Ki kell fejlesztenünk az ún. fonetikus hallást tanulóinkban és tapasztalataink szerint, míg ez ki nem alakul hallgatóinkban, a kiejtés tanítása nem feltétlenül csak III. típusú laboratóriumban képzelhető el. Minden gyakorló pedagógus tapasztalta, hogy egy-egy szó (hang) tanításakor, amikor az egyes tanulókat visszakérdezik, azok másképp ejtik a szót (hangot). Ezzel a jelenséggel nemcsak az 5. osztályban találkozunk, amikor először ismerkednek a tanulók az új hanggal: „ы", ,,kemény л" stb., hanem még a 8. osztályban is. Problémát számunkra az jelent, hogy a tanulók nem ismerik fel, hogy kiejtésük hibás, mert még nem alakult ki bennük a fonetikus hallás. Érdekes ezzel kapcsolatosan H. V. George [6:135] megállapítása: van sok ok arra, hogy azt gondoljuk, . . . hogy az ember hallása beszédszerveinek izom-irányításától függ, tehát ha nem tud megformálni egy hangot, akkor valójában nem is úgy hallja, mint azok, akik tudják mondani és ezért nem tud utánozni." Gyakran találkoztunk a laboratóriumi munkaformában szokásos mechanikus ismétlésnél mi is ezzel a jelenséggel, vagyis, hogy a tanuló nemcsak hogy hibásan képezte a hangot, hanem nem vette észre saját hibás kiejtését sem. W. R. Lee [7] szerint az osztályban folyó szóbeli munka sokkal hatásosabb eszközt nyújt az osztály kiejtésének javítására az önálló laboratóriumi gyakorlásnál, ha azt egy fonetikailag jól képzett tanár vezeti, aki maga is jól beszéli a nyelvet. A tanár gyorsabban felismeri, ha a tanuló nem hallja a helyes és helytelen közti különbséget, rá tudja vezetni a tanulót, hogy egyrészt meghallja, másrészt megtudja mi a különbség. Nem is beszélve a közösségi munkában rejlő motivációs lehetőségekről. Meg kell azonban jegyeznünk, ha a tanuló eljut a kiejtés tanulásának egy bizonyos fokára, kialakul fonematikus hallása, képes önállóan is gyakorolni. Hogy mikor éri el ezt a bizonyos fokot, ma még nem tudjuk. Ezt 86