Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

nagy szükség van ezekre, még nem mindig és nem mindenütt alkalmazzák megfelelő intenzitással. Ezzel kapcsolatosan dr. Ágoston [1:5] így ír: ,,Az emberek nem mindig törekednek a tökéletesebb eszközöket (eljárásokat) az . . . iskolai megismerés folyamatában felhasználni. Hagyományos eszközökkel folyik az oktatás akkor is, amikor már sokkal tökéletesebbek is léteznek ... A XV. század derekán már egész Európában ismert a könyvnyomtatás, de a mai értelemben vett tankönyveket csak a XVII. század óta használnak általánosan. A technikai fejlődés gyorsulásával ez a distancia is állandóan csökken, de még a XX. században is az a helyzet, hogy az oktatásban kitűnően hasznosítható eszközöket olykor csak évtizedekkel feltalálásuk után kezdjük alkalmazni az iskolában. (Pl. rádió, hanglemez stb.)" Napjainkban már 20 éve vívják eldöntetlen csatájukat a laboratórium hívei és ellenfelei. A laboratóriumi oktatáshoz olyan tanárra van szükségünk aki, egyrészt pedagógiai habitusából kifolyólag kritikus szemmel értékeli a laboratóriumban folyó munkát, akinek nem szándéka indokolatlanul lejáratni egy jobb sorsra érdemes kezdeményezést, de ugyanakkor megalapozatlan lelkesedésből, a „korszerűség" divatos jelszavával sem nagyobbít vélt előnyöket. Márészt e tanárról feltételezzük, hogy jól felkészült a nyelvi laboratórium elméletét, metodikáját illetően. Sajnos ma még nincs hazánkban speciális képzés e területről, a módszertanok — természetüknél fogva — csak a legfontosabb ismereteket nyújthatják, anélkül, hogy egy-egy részterületet mélyebben elemeznénk. A legújabb metodika kézikönyv [5:329] pl. 5 oldalon tárgyalja a nyelvi laboratórium kérdéseit. Ha egyszer az elméleti megfontolások és a gyakorlati tapasztalatok alapján mégis általánosan elterjedtek lesznek a nyelvi laboratóriumok, ezeknek „megvalósítását széles körű metodikai és technikai előkészítés [4:142] kell hogy megelőzze, Hozzá kell tennünk azonban, hogy az utóbbi időben a tanárjelöltek már egyre jobban megismerkednek a laboratóriumi oktatás lehetőségeivel, másrészt a komplex gyakorlati szemináriumok mind gyakrabban igényelnek ilyen irányú továbbképzést. 4. A laboratórium létesítésével kapcsolatosan felvetődik az a kérdés, hogy tulajdonképpen mit is értünk e fogalom alatt. Az ipar a különböző felszereltségi szintet figyelembe véve négyféle típust gyárt: Az I. típus csak egy magnetofon és diavetítő összekapcsolása. Ez tulajdonképpen a nyelvi terem (kabinet) berendezése, ahol ezenkívül számos technikai eszközt találunk, mint pl. a televíziót, rádiót, lemezjátszót, szemléltető faliképeket, mágneses táblát stb. A II. típusban az előbbi alapfelszerelés bizonyos számú fülhallgatóval egészül ki. Itt a tanár már mikrofonnal is rendelkezik, s esetleg több magnetofonnal. A vezérlőasztal segítségével a tanulók csoportokra bonthatók, más-más feladatot kaphatnak, s fülhallgatójuk egyenként is a tanári mikrofonnal kapcsolhatók. A szakirodalom audio-passzív laboratórium néven nevezi ezt a típust. A III. típus tovább bővül az előzőhöz képest. Minden tanuló mikrofonnal is rendelkezik. A tanulók egymással is kapcsolhatók, feleleteiket a tanár egyenként is meghallgathatja, vagy magnóra veheti. A tanulókat elöl üveggel, oldalt hangszigetelő falakkal izolálják el egymástól. Bár ez utóbbi el is maradhat. A IV. típusú laboratóriumban a tanulók mindegyike saját magnetofonnal 84