Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

arról beszélhetünk, hogy egy-egy laboratóriumot olyan iskolák tanárai keresnek fel, ahol még csak tervezik azok létrehozását. Tananyagcserére sem igen kerül sor a laboratóriumok között. Csekély számban jelent meg hazai publikáció az iskolai laboratórium szerepéről, az ottani tapasztalatokról, s ezeknek is elsősorban középiskolai tanárok a szerzői. A fentiekkel magyarázható, •— hogy általában alacsony a laboratórium kihasználtságának a foka, — hogy a tanárok laboratóriumban sokszor olyan gyakorlatokon dolgoznak, amelyeket magnóval és diavetítővel legalább olyan jól elvégezhettek volna osztálytermi keretek között is, — hogy a látogató tanárok sokszor így vélekednek: nem kár erre ilyen sok pénzt fordítani? A laboratóriumok széles körben való elterjesztésével egyidőben — de még inkább azt megelőzően — a fenti helyzeten változtatni kell. 3.2. A laboratórium létesítésének kulcskérdése a személyi feltételek biztosítása; a laboratóriumi munkaformára pedagógiailag jól felkészített szaktanár. Sokszor elhangzott már, hogy olyan oktatási rendszert kell alkotni, amely lépést tud tartani az állandóan növekvő ismeretek területével. Az új oktatási rendszerrel szemben az a kívánalom, hogy eredményesen oktasson tehetségest és lemaradót, valamint átlagképességűt. A társadalmipolitikai igények a beszélt nyelv elsajátítását állítják az iskolai nyelvoktatás középpontjába. Hogy ez a követelmény milyen változást idézett elő a Tantervben az oktatási (fonetikai-lexikai-nyelvtani) anyag kiválasztásában, s mindezek hogyan realizálódnak a tankönyvekben, munkafüzetekben, diafilmekben s magnószalagokon stb, mindenki előtt ismert. Ez a hatékonyabb nyelvoktatási igény hozta létre hazánkban az első laboratóriumokat is. A fejlődés eredményeképpen „az idegen nyelvoktatás szempontjából egy-egy osztály anyagát reprezentáló egységként ma már tankönyvek helyett komplex didaktikai kelléktárról beszélünk, melynek tagjai: a tankönyv, a diafilmek, magnetofonszalagok, faliképsorozatok, applikációs képek stb." (3;6), s ahol van, a nyelvi laboratórium. Mindezek alkalmazásához pedig új módszerek szükségesek. Komplex didaktikai kelléktárat, új módszertani eljárásokat emlegetünk, és ez most vajon azt is jelenti-e, hogy az új feldolgozás a pedagógusok körében elfogadást nyert, vagyis új módon és eredményesen tanítunk? Ügy véljük, itt még sok a tennivalónk. Az új módszerek és az új eszközök sokkal többet kívánnak a tanártól — amit minden bizonnyal szeretnének is megtenni —, de objektív vagy szubjektív okok miatt ma még nem mindenki képes erre. A pedagógusok nagy többsége szeret tanítani, tudja és szereti tantárgyát. Ma még vannak azonban olyanok, akik előképzettségük hiánya miatt nehézségekkel küszködnek, de ha képességük, pedagógiai érzékük párosul igyekezetükkel, a tanítás művészetével —• nem idegenkednek az újtól. Sajnos a tanárok egy része nem otthonos az új eljárások megközelítési módjaiban, akár a metodikai elvek, akár a tudomány, vagy a modern technikai eszközök aspektusából vizsgáljuk. így aztán az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár 8* 83