Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

amelyek éppen általános iskolai vonatkozásban rajzolódnak meg legmarkánsabban, s ugyanekkor a laboratórium alkalmazásáról a legkevesebb gyakorlati tapasztalattal az említett iskolatípusnál rendelkezünk. Nem is beszélve arról, hogy tudományos igényű kísérletet eddig —• ismereteink szerint — sehol sem folytattak még. 2. Ha laboratóriumot építünk és használunk, ma még nem tudjuk pontosan, mennyivel lesz magasabb a tanulók tudásszintje. Nem tudjuk, hogy fonetikai-lexikai-nyelvtani ismereteik hogyan változnak a laboratóriumi oktatás hatására. Mennyire biztosítottak a működéshez szükséges — fentebb már említett — egyéb feltételek? Megtérül-e a beruházás? Vagy csak modernek leszünk, mert a technikai felszereltség kérdéseiben nem maradunk el a mai irányzatoktól. Sem a szakirodalom, sem a nemzetközi gyakorlat nem ad egységes választ. Sőt a vita világszerte tovább gyűrűzik. Úgy véljük hazai vonatkozásban általános iskolai viszonyokat figyelembe véve, adott társadalmi és gazdasági helyzetben a kérdést eldönteni csak kísérleti úton lehet. Ezért végzünk már hosszabb ideje kipróbálást [v. ö. kísérlet-kipróbálás 2:222-223], s gyűjtjük tapasztalatainkat a laboratóriumi nyelvoktatást illetően. Szándékunk e kipróbálást a pedagógiai kísérlet szintjére emelni, s ezáltal majd az új feltételek mellett folyó oktatás hatása egzaktan is mérhető lesz. A laboratóriumokkal kapcsolatosan a jelenleg fennálló tárgyi és személyi feltételek, valamint a kipróbálás tapasztalatai alapján szeretnénk néhány észrevételt tenni a létesítésük kérdéseihez. 3.1. Vizsgáljuk meg először, milyen ennek a néhány meglevő általános iskolai laboratóriumnak a kihasználtsága. Mielőtt e kérdésre válaszolnánk, nézzük meg, hogyan hozták létre azokat az iskolákban. Többségük a fáradtságot nem ismerő, az újért lelkesedni és áldozatot vállalni tudó szaktanárok, igazgatók és az iskola mellett álló intézmény, üzem, ktsz. stb. közös munkájának eredménye. Ez utóbbiak anyagiakkal, munkával, eszközzel segítették a kivitelezést, vagy maguk készítették el a laboratóriumot. így azok jelentős része kisipari, „barkácsolt" laboratórium, vagy ha az alapfelszerelés valamilyen gyári késztermék is, a beépítés, felszerelés, továbbfejlesztés már a patronálási munka eredménye. A nagy áldozatokkal felszerelt laboratóriumban a lelkes szaktanárokra hárul minden feladat. Kutatnak, kísérleteznek, szakirodalmat tanulmányoznak. Empirikus próbálkozásaik eredményeképpen elkészül egy-egy laboratóriumi tananyag, melynek kipróbálása után a tapasztalatok felhasználásával hozzá lehet fogni más hasonló anyag készítéséhez. A gyakorlati példák azt bizonyítják, hogy egy laboratóriumi órára a tananyagkészítés minimálisan 8—10 munkaórát igényel. Rendszeres tananyagkészítésre gyakorló tanár tehát nem képes. (Nem is kívánatos, hogy a tananyagkészítés bonyolult feladatát csak a tanár vállalja magára.) Ma nincs Magyarországon olyan szerv, amelyik laboratóriumi tananyag előkészítésén dolgozna. A TANÉRT programozott nyelvtani tananyagjai [9] ugyan laboratóriumi feldolgozásra is kitűnően felhasználhatók, de ezek korántsem merítik ki a laboratóriumi kapacitást, másrészt csak 7. és 8. osztály számára készültek. A laboratóriumi oktatók között alig van tapasztalatcsere, inkább csak 82