Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

különböző országait. Hörnigk elméleti tervezgetéseiben Magyarországot „valódi kenyér-, zsír- és húsbányának" tekintette, Becher továbbment, gyakorlati kezdeményezéseiben a magyar külkereskedelmet osztrák érdekeknek rendelte alá. E jelenség okát nem az osztrák udvar „magyargyűlöletében" kell látnunk, hanem az osztrák gazdaságpolitika megvalósulásának fő tendenciájaként.

1

9 A magyarázat az 1848-ig érvényben levő protekcionizmusból fakad, amely (colbertizmus néven) mint merkantilista politika általános európai gazdaságpolitikai irányelv volt. „Az európai államok tülekedtek a találmány szabadalmáért és ha egyszer a többletcsinálás szolgálatában állottak, e célból nemcsak saját népüket sarcolták meg ... A függő helyzetben levő szomszédos országokban minden ipart erőszakkal kiirtottak, mint pl. Anglia az ír gyapjúmanufaktúrákat. A függő helyzetben levő szomszéd országokra a megállapítás annyira igaz, hogy az ír ipar helyére a magyart is behelyettesíthetnénk. Ez nálunk a 18. sz-i Habsburg gazdaságpolitika lényege. Az országot szétszakítva egyesítették. félgyarmati viszonyt próbáltak fenntartani. Közismert az 1711. utáni „kiárusítás", büntető kolóniák Mercy „országrészében", katonai intézkedések, idegen állandó katonaság stb. Vessünk e célból egy pillantást az 1754—55-ös vámtarifára: Magyarországra behozott külföldi áruért 30

f

) o-os vám, Ausztriába behozott külföldi áruért 5%-os vám, és Magyarországra Ausztriából behozott áruért 2—3% vám fizetendő. Azért, hogy a „magyaroknak kedvük se legyen a külfölddel közvetlenül közlekedni".

2

1 Ez érvényes volt a városi ipar fejlesztésére is. „Százféle nehézséget kell okozni a magyar iparnak", mert „amennyivel kevesebbet vásárol Magyarország, annyival többet gyárt maga is."

2

2 Ez nem volt más, mint a magyar ipari forradalom erőszakkal való késleltetése. Erre jól felfogott politikai érdekeik is kényszerítették a Habsburgokat — a liberalizmustól való félelem. A magyar nemesek is tiltakoztak az iparosokkal és kereskedőkkel együtt, gazdasági kényszerből szorítva a súlyos vámtarifa ellen, „amely elnyomja a magyar mezőgazdaságot és ipart".

2

3 Metternich írta emlékiratában: „nem kell gyár Magyarországnak, ott minden szegényemberre a földművelésben van szükség. Magyarországot távol kell tartani minden ipari tevékenységtől, mert a magyar nép jelleme tág teret nyit a szélhámosságnak."

2^ Másik alaptétele az alkotmányhoz való merev ragaszkodás volt, amely szintén az iparfejlesztés gátjává vált. „Die Erhaltung der ungarischen Verfassung erkenne ich in jeder Hinsicht für eine so strenge Pflicht des Staatsdieners und gleichzeitig für ein so bestimmtes Gebot des Rechtes und der Klugheit, dass ich mein ganzes politisches Leben vernichten müsste, um dem Gegenteil auch, nur Gehör zu geben."

2

5 Ennek ellenére, tehát a feudalizmus viszonyai között osztrák „gyámkodás mellett is, kialakult a kereskedelmi és ipari tőkének az a minimuma", amely „a polgári átalakulást vezetni nem tudta még, de a maga érdekeit a nemesi politika révén már tudta érvényesíteni".

2

6 A fő terület, amelyből ez a „minimum" adódott, a kereskedelem, ezen belül a legjövedelmezőbb a gabona-kereskedelem volt, amelynek felhamozott eredeti tőkéje került bele az ipari tőke mozgásába is. Döntő részét a napóleoni háború idején a katonai szállítások adták. A szövetséges hatalmak ugyanis Magyarországról is vásároltak. 1792—93-ban Magyarország Triesten át. .328