Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

a közlésalkotás szabályainak hordozójaként feltételeznünk, ami szintén képtelenség. A nyelvi szabályrendszerek és azok működése az emberi agy terméke és funkciója, amint a gondolkodás általában az agy funkciója. Röviden: a nyelv az emberi tudatban létező, funkcionáló szabályrendszer. Katz ezt sehol sem szögezi le. Ennek következtében az olvasónak úgy tűnhet, mintha a közlést létrehozó szabályrendszer valamilyen, a tudaton kívüli önálló, önfenntartó lényeg lenne. Igaza van Nistnek, aki ezt írta: „Men, not grammatical rules generate sentences . . ." és „In the future, therefore, generative grammar will have to get to know the men if it would fully understand their sentences." 3

9 (Nist, 1965: 107. old.) Katz idézett gondolatmenete tehát elfogadhatatlan logikai és filozófiai következtetésekhez vezet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ez a gondolatmenet semmilyen racionális elemet nem tartalmaz. KF rendszere nem fogható fel a beszélő tudatában a közlésalkotás közben végbemenő folyamatok modelljeként/'

0 A hallgató általi közlésfelfogás és értelmezés egyes részmozzanatai azonban e modell szerint mennek végbe. De a közlést felfogó és interpretáló személy tudatműködése nem mindig azzal zárul, ahol és amivel KF szemantikailag interpretatív modellje. KF modellje csak a szemantikailag helyes közlés tudati interpretációja leírásaként fogható fel, mégpedig a hallgató és csak sajátos esetben — pl. fáradtság esetén — a beszélő általi interpretáció megközelítőleg adekvát leírásaként. A szemantikailag deviáns, anomalikus vagy kontradiktórikus közlés tudati elemzése azonban nem zárul azzal, hogy a hallgató felismeri az adott közlés deviáns stb. jellegét. Ez a felismerés az elemző folyamatnak csak részmozzanata, amelyen keresztül a közlés mélyebb értelmének felfogása felé haladunk. Nem is lehet másként: 1. A beszélő a tudatosan alkotott „szemantikailag helytelen" közléssel is gondolattartalmat közöl (az elmebelileg beszámíthatatlan beszélő persze más eset, de a nyelvészet a normális ember nyelvi tevékenységét vizsgálja), 2. Ha KF modelljét jelenlegi formájában elfogadnánk, akkor minden képletes értelmű közlést (megszemélyesítés, metafora stb.) az állatmesétől a szimbolikus versig anomalikusnak kellene minősítenünk, és továbbra is le kellene mondanunk e közléstípust létrehozó nyelvi mechanizmus működésének tanulmányozásáról. Itt azonban már túl kell lépnünk KF rendszere eddigi elemzésének keretét: a rendszer egyes tételeinek egymással való szembesítése s annak jelzése után, hogy a rendszer önmagában is több ellentmondást tar3

y „A mondatokat nem a grammatikai szabályok, hanem az ember alkotja ..." „Ezért a jövőben a generatív grammatikusoknak az embert kell megismerniük, ha az ember mondatait meg akarják érteni." /,(

) Leontyev (1970) modellje valószínűleg egzaktabb. Az ő leírása azonban nyelvlélektani, és a generativisták hosszú ideig ragaszkodtak a tisztán nyelvészeti leírásokhoz; igaz, az utóbbi időben Chomsky és sok más generativista szakított az eredeti formalizmussal és elemzéseiben a nyelvlélektani, nyelvi tényeket jobban figyelembe veszi.