Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

A hosszú passzust nemcsak azért idéztem, mert Chomsky nyelvelméletének a szemantikára történő alkalmazását fogalmazza meg benne Katz, hanem azért is, hogy a gondolatmenet néhány részét közelebbről megvizsgáljam. Ezek: a) saját jelentéselméletét Katz is a nyelvi képesség, tehát a beszéd lélektani-értelmi mechanizmusa modelljének tekinti; b) e modell leírása a beszélőben és hallgatóban lejátszódó közlésalkotó és értelmező mechanizmusnak; c) a közlés értelmi interpretációja annak létrejötte után indul meg; d) az értelmezés a legkisebb értelmi egységtől, a szótól halad a szókapcsolaton át a mondat értelmezéséhez és zárul az utóbbival; e) a beszélő által alkotott és értelmezett mondatok száma végtelenül nagy; f) a végtelenül nagyszámú közlés alkotását és értelmezését e szabályok rekurzív jellege biztosítja. Valamely modellnek akkor van tudományos értéke, ha a modellált valóságrészt megközelítő helyességgel rekonstruálja. (Fentebb láttuk, hogy a nyelvlélektan nem igazolja egyértelműen Chomsky és KF modelljét.) Ellenkező esetben a modell nem több, mint tudományos hipotézis. Chomsky nem is tekintette másnak az általa kidolgozott elméletet. Mind ő, mind sok más generativista, figyelembe véve a tudományterület új eredményeit, sok tekintetben módosította az elméletet. Katz ezzel szemben a legutóbbi évekig megmaradt eredeti álláspontjánál. (Vö. Katz, 1970, 1971.) Katz szerint a beszélő és hallgató az általa (Katz által) leírt módon interpretálja szemantikailag a közlést. Eszerint a beszélő először megalkotja a közlést (kialakítja annak szintaktikai vázát, azaz létrehozza a preterminális sort, bevezeti a lexikai egységeket a szintaktikai váz megfelelő pontjaiba), majd az így létrehozott közlést lépésről lépésre, a szótól a szókapcsolatok felé, a szókapcsolat(ok)tól a mondat felé haladva interpretálja szemantikailag: megállapítja, hogy az szemantikailag helyes, többértelmű vagy egyértelmű, deviáns vagy kontradiktórikus. A közlésalkotás tehát két fázisra oszlik: az első fázisban a tudat mechanikusan létrehozza a közlést, a második fázisban ugyanaz a tudat megvizsgálja, elemzi, értékeli, helyesnek vagy helytelennek minősíti, elfogadja vagy elveti saját produktumát. Ez a paradoxon Katz gondolatmenetének a, b, c, pontjából következik. Az ellentmondás oka: a szerző nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a figyelem időnkénti lankadásától eltekintve, amikor valóban mechanikus a beszéd, a közlésalkotás általában aktív tudatműködés mellett megy végbe és nem csak a kész közlés interpretálásához lép működésbe; azt sem veszi figyelembe Katz, hogy a figyelemlankadás következtében létrehozott szemantikailag anomalikus közlés mellett a beszélő szándékosan is alkothat ,,anomalikus'' közlést (ilyen a képletes beszéd). Az ellentmondás KF rendszerén belül nem oldható fel. Ha ugyanis a fenti követ keztetést elvetjük, akkor valamilyen tudaton kívüli princípiumot ke": .280