Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

pressions — esetében: 'Igen'. 'Nem'. 'Hogy vagy?', 'Köszönöm', stb.); más (mondatszerű) közlések esetében pedig bizonyítatlan (Miller kísérletét Carrol sem fogadja el bizonyítékként): „There is little reason to suppose that the speaker formulates the utterance as a kernel and then transforms it. The actual unit of selection may ... be a construction already transformed." 3

6 (Carroll, 1965: 50. old.) Chomsky (1966b) Carroll bírálatát azzal utasítja el, hogy ha a nyelvlélektani kísérletek nem támasztják alá a transzformációs modellt, ez a nyelvlélektani kutatás elégtelenségének bizonyítéka. Saját, szerény eszközökkel végrehajtott kísérleteim eredményei (kéziratban) sem támasztják alá az eredeti transzformációs elvet.

3

7 Azonban mégsem mondhatjuk, hogy a transzformációs elv akár eredeti, akár módosított formájában nélkülöz minden beszédlélektani megalapozottságot. Miller és McKean kétségbe vont hitelű kísérletei mellett más kutatók kísérleti eredményei a transzformációs elv lélektani realitását látszanak alátámasztani. Gough (1965) pl. kimutatta, hogy a hallgató rövidebb idő alatt fogja fel az aktív szerkezetű közlést, mint a passzív szerkezetűt. Rjabova és Stern (1968) az afáziás betegek beszédtevékenységének vizsgálata alapján kimutatta, hogy az efferens motorikus afáziában szenvedők a közlést csak alany-állítmány, esetleg alany-állítmány-tárgy fokáig tudták tagolni, és minden egyéb nyelvi relációt e leegyszerűsített formára redukálnak. A dinamikus afáziában szenvedőknél a közlés lineáris tagolásának képessége az előbbiekénél is csökkentebb és az alany-állítmány 3

0 ,,Kevés okunk van annak feltételezésére, hogy a beszélő megalkotja a kernelt és azután transzformálja. A ténylegesen megválasztott közlésforma inkább már eredetileg transzformált egység." 3

7 A három formában végrehajtott kísérletsorozat egyikében sincs lényeges különbség az elemi mondatok és transzformák alkotására fordított idő paramétereiben. Mivel e dolgozatnak nem feladata a transzformációs elv nyelvlélektani értékelése, ezért itt csak az egyik kísérletet írom le dióhéjban. 5 kísérleti személy (ezután ksz) ismert angol szókat tartalmazó szósorból állító-cselekvő (ACS), tagadó-cselekvő (TCS), állító-szenvedő (ÁSZ), tagadó-szenvedő (TSZ) mondatokat alkotott, tetszés szerinti sorrendben. Az egyes mondattípusok alkotására fordított idő (másodpercekben): Mondattípus Időráfordítás ksz-enként Mondattípus 1. ksz 2. ksz 3. ksz 4. ksz 5. ksz ÁCS 20 5,2 4,8 14,8 13 TCS 10 5,4 1,3 7 14 ASZ 15 10,25 1,5 7,5 16,2 TSZ 15 4,01 1,3 8,2 19,6 Ha a közlésalkotás az eredeti transzformációs elv szerint történne, az elemi (ACS) mondatok alkotására fordított idő lenne a legrövidebb, a kettős transzformációval alkotott közlésre (TSZ) fordított időegység lenne a legnagyobb. Amint a táblázatból kiderül, az 5. ksz. kivételével (aki esetleg olvasott a kísérlet előtt a generatív nyelvelméletről, s ennek folytán sejtette a kísérlettel szembeni „elvárást") az egyes mondattípusok időparaméterei nincsenek arányban e szerkezetek bonyolultsági fokával. .278